Egyszer, miközben éppen szolgálatos angyalként körberepültem a földet, azt vettem észre, hogy a Mikulás nem szerette a nevét, inkább Nicolas szeretett volna lenni. Vajon mi lehetett ennek az oka? A Mikulás mindig mindenkivel nagyon kedves volt, de meg akarta mutatni az igazi énjét is, ami néha a szíve mélyén lakott… Egy nap, amikor éppen a szánján utazott, egy gonosz ötlete támadt, és azt mondta magába:
-Engem úgy is sokkal jobban szeretnek, mint a többi ünnepet, és ezért megtréfálok mindenkit: el fogom lopni az összes ünnepet! Akkor aztán mindig cask rám fognak figyelni.
Ez a szörnyű ötlet meggyökerezett a szívében. A barátai, a Húsvéti Nyuszi, Babszem Jankó, Fogtündér és a Leprikonok semmit nem tudtak a Mikulás sötét gondolatairól. A Mikulás már nem is gondolt arra, hogy ők a legjobb barátai, ezért hogy ne zavarják meg a csínjét, ketrecbe zárta őket. Ám engem, az angyalkát nem tudott ketrecbe zárni, ezért aztán békén is hagyott.
Teltek a napok, a hónapok és az ünnepek is, és észre vették az emberek, hogy itt valami nincs rendben. Megkeresték a Mikulást, aki Finnországban, Oulu városának Mikulásfalva részén élt. Az emberek körülvették a piros ruhás Mikulást, és megkérdezték tőle, hogy nem tudja-e, hol van a Húsvéti Nyuszi, a nagy pocakos Babszem Jankó, a csodálatos, ragyogó Fogtündér és a kis zöld Leprikonok.
-Kérdezzétek meg az angyalt, ő biztos tudja, mert ő mindent lát! – mondta sértődötten a Mikulás, aki még mindig haragudott rám, amiért nem tudott engem is bezárni.
Az emberek nem is késlekedtek, és rögtön hívtak engem. Csing!Csing! – csöngették a harangot.
Rögtön odamentem: – Mi a baj? – kérdeztem szelíden.
– Nem találjuk a Húsvéti Nyuszit, Babszem Jankót, Fogtündért és a Leprikonokat!
-Én tudom hol vannak! – kiáltottam fel izgatottan. Ezután óriásivá nőttem, elmentem a Mikuláshoz, és jól megöleltem! Ekkor a Mikulás ráébredt arra, hogy mit tett, megérezte a magányát és megértette, hogy ne csak magára gondoljon. Ettől az angyali öleléstől ráébredt, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól, hanem a szeretetről, a barátságról és az együttlétről. Együtt mentem a Mikulással a ketrecekhez, aki kiengedte a barátait.
Azóta soha nem forgatott gonosz gondolatokat a szívében, hanem a barátaival volt, amikor csak lehettet és CocaColát ivott velük. Ez a mai napig is tart és tartani fog az idők végezetéig. Itt a vége fuss el véle
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
