Mesemondóink – magam mint tekergő

Hajós Erika, elnök, mesemondó, tag (Kolozsvár, Budapest)

Magam, mint tekergő, három angyal büszke édesanyja, egy barna herceg felesége és egy csizmátlan kandúr gazdája vagyok. A mesés Kolozsváron láttam meg a napvilágot, iskolás éveim alatt a kincses város utcáin tekeregtem, mígnem egyszer csak áttekeregtem Budapestre. Angyalkáim születését követően keveredtem vissza a gyémánterdőbe, ahol rátaláltam a meseösvényre. Eddigi utamon sok-sok segítővel találkoztam, a mesepszichológiával, a meseterápiával, a mesepedagógiával, a hagyományos mesemondással, s ha néha eltévedtem a rengeteg erdőben, ők mindig segítettek, hogy visszatekeredjek meseösvényemre. Tekergek itthon és tekergek otthon, tekergek hegyeken és völgyeken, mert tekeregni jó!

Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar, angol

Gregus László, alelnök, mesemondó, tag (Budapest)

Magam, mint tekergő, járom a világot, tekergek mesékkel és mesék után. Mesélek kicsiknek és mesélek nagyoknak – mindenkinek, aki szereti a meséket. Mert mesélni jó. Mert mesét hallgatni jó. És ahol felcsendül a mese, ott közösség van. Hiszem, hogy a mesemondás és a mesék egyidősek az emberiséggel. Korábban, mielőtt elindultam Tekeregni, együtt gurultam, bukfenceztem a mesékkel, vagy kint a természetben, a mesék ösvényén  tekeregtem. Volt, hogy a tekergések közben összetalálkoztam a mesepedagógiával és a meseterápiával, de az is előfordult, hogy csak önfeledten táncoltam, a tánc és a mozgás öröméért. De mindeközben a mese örök – ahogy a csillogó szemek és a tátott szájak is, amik a mesék nyomában járnak.
Beszélt nyelvek: magyar, angol
Mesemondó nyelvek: magyar, angol

Bedőházi Beáta, mesemondó, tag (Sepsiszentgyörgy)

Magam, mint tekergő egyszer elindultam, s az Üveghegyre feljutottam, de valamit nem jól fogtam, mert hason biz` én visszacsúsztam, s mikor leértem az aljba mesét hallottam a zajban.
Volt ott minden folklór, a mesepedagógia, a hagyományos mesemondás, ilyen-olyan miegymás egyik szebb a másiknál, elmesélni sem volna kár, de most inkább azt mondom el, hogy ezekből szemelgettem, ami tetszett mind elvettem, s szedegetem mai napig, míg a csillag le nem jő`. Azóta csak ünnepelek, minden napot láncba verek, a mesékkel világítok. A régivel  újat,  újjal a régit  össze fonom, vissza bontom,  hogy az évkör el ne tűnjön értetlenül, észrevétlen.
Így  indultam el újra az üveghegynek tetejibe, de most nem egyedül megyek, sok segítőm, sok tekergő mind jön velem együtt útra. Megyünk, megyünk tekeregünk. Gyertek velünk tekeregjünk, legszebb szépért együtt menjünk.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Pál Anna Brigitta, mesemondó, tag (Kézdivásárhely)

Magam, mint tekergő: ha lehet olyant, hogy nagyon sokmindennel szeressen az ember érdeklődéssel és odaadással foglalkozni, hogy egyszerre több útban megtalálni a kihívást, és több irányba kíváncsivá válni, akkor azt hiszem én az összes úton egyszerre szeretnék taposni, ami egy kicsit is lázba hoz. Az, hogy immár tekergőként említhetem magam is, úgy érzem minden irányba kinyúló érdeklődésemet kicsit egy pontba összpontosítja (talán ez lenne az én tekergő ösvényem?), a fejemben felbukkanó ötleteket keretbe foglalja, s ezzel a pereputtyal kicsit lehetek mindenki, aki lenni szeretnék. Ezért vagyok magam, mint tekergő egyszerre még diák, tekergő mesemondó tanonc, kicsit pedagógus, kicsit kézműves is, néha játékmester, néha fotós, néha értékesítő, egy nagyon kicsit pszichológus is, élményt, s történeteket gyűjtögető, de főként az, aki mostmár a népmesét is tárt karokkal nyújtja feléd, ha és ahogyan éppen csak fogadod.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Hacsi Anna, mesemondó, tag (Nagykáta)

Egyszer volt hol nem volt,  a Bükk lábánál a Sajó völgyében élt egy kislány, aki nagyon szerette a meséket. Képzeletében megelevenedett az erdő és állatai apja szavai által, anyja verseket mondott neki , nagymamái meséi a régi időket idézték. Ez a csodavilág egyre kíváncsibbá tette a kislányt és ahogy nőtt növekedett maga találta meg a könyvek lapjai között a szebbnél szebb meséket és adta tovább a kishúgának. Telt az idő múlt az idő a kislányból nagylány lett, a nagylányból óvónéni , és egyre több gyermek hallgatta meséit. Az idő során elhagyta a Sajó völgyét, új otthonra talált más vidéken, Édesanya lett belőle. Akkor örült csak igazán amikor a kisfiának is elmondhatta  kedves történeteit. Történt egyszer, hogy a MESE egyszer csak megmutatta több arcát is, így az óvónéni megismerkedett a mesepedagógiával, a mesepszichológiával, a hagyományos népmese mondással, meseterápiával. Meséit azóta már hallgatják , kicsik és  nagyok, ifjak és vének, anyukák apukák, óvodában, iskolában, táborokban,gyermek és idősek otthonában, hajléktalan szállón. Ilyenkor  apró csoda történik, az emberek szemében csillagok gyúlnak  és a mesemondó szívét melegség tölti meg. Egyszercsak találkozott a Tekergő mesemondókkal akik kenyerespajtásukká fogadták és azóta is együtt tekeregnek hegyeken és völgyeken által.
Beszélt nyelvek: magyar
Mesemondó nyelvek: magyar

Cserey Both Zsuzsa, mesedalnok, tag (Kolozsvár)

Varázsmese ez. Azért csatlakoztam a csapathoz, mert elég volt. Elég volt eddig lemaradni, kihagyni a csodát. A csoda pedig történik, velünk vagy nélkülünk. Na, én nem akarom, hogy nélkülem történjen.
Látni, érezni, tapasztalni akarom. Minden formájában. Jöjjön be a lábamon keresztül, ha táncolok, rezegtesse meg a hangszálaimat, ha énekelek, gyönyörködtesse a szemeimet az a szépen kanyargózó sok kacskaringó, ha kézzel munkált szép tárgyat látok, kússzon csak be a hallójárataim minden apró zugát betöltve az a dallamfoszlány, töltse el a lényem egészét a jóérzés, a biztonság, hogy nem mese, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig ráébred tévedésére és megjavul. Mese nincs, ennek így kell lennie. Megmondta ezt már annyi mese. Hallgassuk odaadással. Mi felnőttek úgy, ahogyan a gyermekek teszik. Hagyjuk, hogy nyűgözzön le. És hogy két mese között jobban tudjuk megemészteni a hallottakat, hogy észrevétlenül morzsolhassuk el azt a könnycseppet a szemünk sarkából, hogy nyugodtan elkacaghassuk magunkat, ha csattanós a mese vége, én majd énekelek és meg is tanítom, mert együtt énekelni még jobb. Mert nótából is végtelenül sok van, akárcsak meséből.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesedalnok nyelvek: magyar

Baranyi Ildikó, mesemondó, tag (Dóc)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a hetedhét halmokon is túl, honnét- honnét nem, egy furfangos délkeleti szél elröpített, mint egy magocskát fölkapott, s ledobott őseink földjére, Dócba, a Szerre, ahogy sokan ismerik manapság-ÓpusztSzer mellé. A nap rám sütött, eső nevelgetett, s itt gyökeret is engedtem. Gyökerem egyre mélyebbre kapaszkodva ősi titkokat szívott föl, a halmokat bejárva ősi meséket kezdett el suttogni fülembe. S kertész lévén csodakert is született először csak a szívemben, majd kivirított levendulamezőként, de legszebb virágomat a szívem alatt hordtam, s azóta is nevelgetem! Közös csodánkat is mesék segítették!
A mesék szeretetét nagyapám ültette talán belém legelőbb, amikor a háborúban megvakulva, születésem első napjaitól haláláig a térdén lovagoltatott, s csak mesélt, mesélt…élete végéig. Minderre én csak 50 évesen emlékeztem vissza, s sok-sok segítőtől kísérve jutottam el az élőszavas mesemondáshoz, és a mesélők csodás csapatába.
Mindig szerettem a megtalált csodáimat csillagszóróként szerte szórni, megosztani másokkal.
A mesék új távlatokat nyitottak, új titkok felé vezetnek, s segítenek fényt gyújtani az emberek szemében, lelkében. A Tekergők csapatával új utak, kapcsolatok, táborok jelennek meg a szemeim előtt, ahol bátran, szeretettel, mesével lehetek Teljesen Tekergő!
Beszélt nyelvek: magyar, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Fogarasi Zoltán, mesemondó, tag (Nagybánya)

Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Bukovics János, mesemondó, tiszteletbeli tag (Apc)

Beszélt nyelvek: magyar
Mesemondó nyelvek: magyar

Pártoló tagok:
Bozó Andi, Bereczki Szilvi, Csortán Hajni