Mesemondóink – magam mint tekergő

Hajós Erika, elnök, mesemondó, tag (Kolozsvár, Budapest)

Magam, mint tekergő, három angyal büszke édesanyja, egy barna herceg felesége és egy csizmátlan kandúr gazdája vagyok. A mesés Kolozsváron láttam meg a napvilágot, iskolás éveim alatt a kincses város utcáin tekeregtem, mígnem egyszer csak áttekeregtem Budapestre. Angyalkáim születését követően keveredtem vissza a gyémánterdőbe, ahol rátaláltam a meseösvényre. Eddigi utamon sok-sok segítővel találkoztam, a mesepszichológiával, a meseterápiával, a mesepedagógiával, a hagyományos mesemondással, s ha néha eltévedtem a rengeteg erdőben, ők mindig segítettek, hogy visszatekeredjek meseösvényemre. Tekergek itthon és tekergek otthon, tekergek hegyeken és völgyeken, mert tekeregni jó!

Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar, angol

Gregus László, alelnök, mesemondó, tag (Budapest)

Magam, mint tekergő, járom a világot, tekergek mesékkel és mesék után. Mesélek kicsiknek és mesélek nagyoknak – mindenkinek, aki szereti a meséket. Mert mesélni jó. Mert mesét hallgatni jó. És ahol felcsendül a mese, ott közösség van. Hiszem, hogy a mesemondás és a mesék egyidősek az emberiséggel. Korábban, mielőtt elindultam Tekeregni, együtt gurultam, bukfenceztem a mesékkel, vagy kint a természetben, a mesék ösvényén  tekeregtem. Volt, hogy a tekergések közben összetalálkoztam a mesepedagógiával és a meseterápiával, de az is előfordult, hogy csak önfeledten táncoltam, a tánc és a mozgás öröméért. De mindeközben a mese örök – ahogy a csillogó szemek és a tátott szájak is, amik a mesék nyomában járnak.
Beszélt nyelvek: magyar, angol
Mesemondó nyelvek: magyar, angol

Bedőházi Beáta, mesemondó, tag (Sepsiszentgyörgy)

Magam, mint tekergő egyszer elindultam, s az Üveghegyre feljutottam, de valamit nem jól fogtam, mert hason biz` én visszacsúsztam, s mikor leértem az aljba mesét hallottam a zajban.
Volt ott minden folklór, a mesepedagógia, a hagyományos mesemondás, ilyen-olyan miegymás egyik szebb a másiknál, elmesélni sem volna kár, de most inkább azt mondom el, hogy ezekből szemelgettem, ami tetszett mind elvettem, s szedegetem mai napig, míg a csillag le nem jő`. Azóta csak ünnepelek, minden napot láncba verek, a mesékkel világítok. A régivel  újat,  újjal a régit  össze fonom, vissza bontom,  hogy az évkör el ne tűnjön értetlenül, észrevétlen.
Így  indultam el újra az üveghegynek tetejibe, de most nem egyedül megyek, sok segítőm, sok tekergő mind jön velem együtt útra. Megyünk, megyünk tekeregünk. Gyertek velünk tekeregjünk, legszebb szépért együtt menjünk.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Pál Anna Brigitta, mesemondó, tag (Kézdivásárhely)

Magam, mint tekergő: ha lehet olyant, hogy nagyon sokmindennel szeressen az ember érdeklődéssel és odaadással foglalkozni, hogy egyszerre több útban megtalálni a kihívást, és több irányba kíváncsivá válni, akkor azt hiszem én az összes úton egyszerre szeretnék taposni, ami egy kicsit is lázba hoz. Az, hogy immár tekergőként említhetem magam is, úgy érzem minden irányba kinyúló érdeklődésemet kicsit egy pontba összpontosítja (talán ez lenne az én tekergő ösvényem?), a fejemben felbukkanó ötleteket keretbe foglalja, s ezzel a pereputtyal kicsit lehetek mindenki, aki lenni szeretnék. Ezért vagyok magam, mint tekergő egyszerre még diák, tekergő mesemondó tanonc, kicsit pedagógus, kicsit kézműves is, néha játékmester, néha fotós, néha értékesítő, egy nagyon kicsit pszichológus is, élményt, s történeteket gyűjtögető, de főként az, aki mostmár a népmesét is tárt karokkal nyújtja feléd, ha és ahogyan éppen csak fogadod.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Cserey Both Zsuzsa, mesedalnok, tag (Kolozsvár)

Varázsmese ez. Azért csatlakoztam a csapathoz, mert elég volt. Elég volt eddig lemaradni, kihagyni a csodát. A csoda pedig történik, velünk vagy nélkülünk. Na, én nem akarom, hogy nélkülem történjen.
Látni, érezni, tapasztalni akarom. Minden formájában. Jöjjön be a lábamon keresztül, ha táncolok, rezegtesse meg a hangszálaimat, ha énekelek, gyönyörködtesse a szemeimet az a szépen kanyargózó sok kacskaringó, ha kézzel munkált szép tárgyat látok, kússzon csak be a hallójárataim minden apró zugát betöltve az a dallamfoszlány, töltse el a lényem egészét a jóérzés, a biztonság, hogy nem mese, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig ráébred tévedésére és megjavul. Mese nincs, ennek így kell lennie. Megmondta ezt már annyi mese. Hallgassuk odaadással. Mi felnőttek úgy, ahogyan a gyermekek teszik. Hagyjuk, hogy nyűgözzön le. És hogy két mese között jobban tudjuk megemészteni a hallottakat, hogy észrevétlenül morzsolhassuk el azt a könnycseppet a szemünk sarkából, hogy nyugodtan elkacaghassuk magunkat, ha csattanós a mese vége, én majd énekelek és meg is tanítom, mert együtt énekelni még jobb. Mert nótából is végtelenül sok van, akárcsak meséből.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesedalnok nyelvek: magyar

Baranyi Ildikó, mesemondó, tag (Dóc)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a hetedhét halmokon is túl, honnét- honnét nem, egy furfangos délkeleti szél elröpített, mint egy magocskát fölkapott, s ledobott őseink földjére, Dócba, a Szerre, ahogy sokan ismerik manapság-ÓpusztSzer mellé. A nap rám sütött, eső nevelgetett, s itt gyökeret is engedtem. Gyökerem egyre mélyebbre kapaszkodva ősi titkokat szívott föl, a halmokat bejárva ősi meséket kezdett el suttogni fülembe. S kertész lévén csodakert is született először csak a szívemben, majd kivirított levendulamezőként, de legszebb virágomat a szívem alatt hordtam, s azóta is nevelgetem! Közös csodánkat is mesék segítették!
A mesék szeretetét nagyapám ültette talán belém legelőbb, amikor a háborúban megvakulva, születésem első napjaitól haláláig a térdén lovagoltatott, s csak mesélt, mesélt…élete végéig. Minderre én csak 50 évesen emlékeztem vissza, s sok-sok segítőtől kísérve jutottam el az élőszavas mesemondáshoz, és a mesélők csodás csapatába.
Mindig szerettem a megtalált csodáimat csillagszóróként szerte szórni, megosztani másokkal.
A mesék új távlatokat nyitottak, új titkok felé vezetnek, s segítenek fényt gyújtani az emberek szemében, lelkében. A Tekergők csapatával új utak, kapcsolatok, táborok jelennek meg a szemeim előtt, ahol bátran, szeretettel, mesével lehetek Teljesen Tekergő!
Beszélt nyelvek: magyar, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Fogarasi Zoltán, mesemondó, tag (Nagybánya)

Ismertebb álneveim Zozó, a Kárpátok vérmedvéje, Hókuszpókusz. Életem egy gyönyörű mese, amiben én vagyok a főszereplő. Benne tekergek reggeltől estig és néha még estétől reggelig is. Eleinte egyedül, hegyeken, völgyeken, tengereken, folyókon, tavakon keresztül, hol kétlábon, hol drótszamáron, hol pedig csónakban.  Tiz éve mellém szegődött egy fekete sárkány, aki nagy tanitónak bizonyult. Ő segitett felnőnöm, herceggé válnom. Ahogy herceggé lettem, abban a pillanatban megjelent a hercegnőm is. Így lettem királlyá. Most így élek és mesélek, na meg mérgeket is kevergélek. Közben potyognak a porontyok jobbról és balról is, a kis hercegek és hercegnők is, angyalok és ördögök is. Színesitik a mesémet. Nektek is mesélek. Időközben beleszerettem a tekergők sárkányába, kinek egy tollává váltam, jól belekapaszkodva, hátán, mesém legszebb kalandjait élhetem át. Amúgy, kedvencem ételem a tejföles csirkepaprikás is. Ha nem hiszitek, akkor keressetek fel, szívesen látlak benneteket egy tál meleg ételre, akár a mesémben is.
Beszélt nyelvek: magyar, román, angol
Mesemondó nyelvek: magyar

Bukovics János, mesemondó, tiszteletbeli tag (Apc)

Több évtizedes hagyományőrző tevékenységgel rendelkezem, nagyapám nyomdokain járva a néptánc később a mesemondás területén. Mesemondó versenyek aktív résztvevője és gyakran szervezője vagyok.
Alapító tagja lettem a Hagyományok háza mellett működő Meseszó Egyesületnek és a Galga menti Művészeti Egyesületnek is. A Turán innen-Turán túl Mesefesztivál egyik megálmodója vagyok. Szabadidőmben mesegyűjtéssel is foglalkozom, többször jártam Erdélyben és a Felvidéken. Hollókőn töltöttem 7 évet, mint vadőr és nagyon megfogott a népi kultúra szépsége, innen ihletet újra a meséléshez. Mint mesemondó, gyakran lépek fel az ország különböző részein, versenyeken és kulturális rendezvényeken.
Nagy szeretettel járom Erdélyt és Magyarországot a tekergőkkel is, örömmel tekergkek velük hegyen-völgyön át, óvodától a mesekocsmákig.
Beszélt nyelvek: magyar
Mesemondó nyelvek: magyar

Csortán Hajnal, mesemondó, tag (Oroszhegy)

Magam, mint tekergő…
Őszbe fordult az idő, a csipkebogyó már pirosodott. A hűvös reggel csendjét egy telefoncsengés zavarta meg. Az alig két hónapja berukkolt katonát hívatták és közölték vele:
– Gratulálunk! Lánya született!
No… így kezdődött az én életem. A Gordon lábánál, a Fehér nyikó mentén, Székelyszentléleken telt a mesés gyermekkorom. Már kiskoromban tudtam hogy tanítónő vagy óvónő leszek. A székelyudvarhelyi tanítóképzős évek, Elek apó szelleme, úgy bevésődött a tudatomba, hogy soha más munka felé nem is kacsintgattam. A munkám lett a hivatásom. Bejártam hegyeket, völgyeket, országokat, városokat, ahol sok továbbképzőn, kiálltam sok próbát, de a fejem sosem vesztettem el. Három csodás gyermekem nevelése csak erősítette a szakmai tudásom. Otthonról a népdal, a néptánc,  a kézművesség, a természet és a munka szeretetét hoztam magammal, amit később néptánc és kézműves táborokban éltem át újra és újra. És akkor megtörtént a csoda .2018-ban megtaláltak a Tekergők (a második családom)megtalált a mese. Addig is volt, minden nap volt, az óvodában, otthon, társaságban…De ez valahogy más volt. Valami különleges borzongás. Amikor nem tudod megmagyarázni, csak érzed hogy ott a helyed. És azóta mesélek úton- útfélen. Mindenhol, ahol szívesen hallgatják, mert szívtől- szívig, lélektől- lélekig hat,  és ez jó. Nagyon jó. Tartson hát sokáig,  amíg világ a világ s még két nap.

Tódor Kati, mesemondó, tag (Homoródszentpál)

Magam, mint tekergőt…. egy csodás mezőn látom, fent a parajdi dombok kereszttel ékesített homlokán, ahol a virágok, a csodálatos gyermekkori emlékek fényében, egyre ragyogóbb színekben pompáznak, s egyre felejthetetlenebb illatokkal hívogatnak. Hátamon hátizsák, járom az ösvényeket, hegyre fel, völgybe le, erdők árnyékot adó fái alá heveredek csacsogó madárdallal pihenni, és források hűs cseppjeivel oltom szomjamat. Amióta képzeletem beindult parajdi nagymamám meneküléstörténetei meg nagytatám háborús anekdotái nyomán, nem tudok mindkét lábammal a földön járni, mert lelkem legszívesebben a mesék tündérföldjén csatangol. Mint mezítlábas tapogás a puha fűben feledteti a téli fagyokat, úgy feledteti velem a világ gondjait a szép szó, legyen az írott, olvasott, fülemen beszivárgó, szívemből kivirágzó…A MESE viszont akkor kelt igazán életre, amikor a Tekergő Meseösvényre vitte lábaimat a gondviselés. Ott az a bizonyos MESEORSZÁG teljes pompájában feltárult előttem, s akkor jöttem rá, hogy a mese nem csak egy hétköznapi eszköz a kezemben, hanem egy koldusruhába öltözött hatalmas király, amit vissza kell ültetnem lelkemben az őt megillető aranytrónusra. S vele együtt ülök a trónon, amikor fantáziám elszabadult vadlovain hozzáadom magam is egy meséhez. Amikor elkap a varázs, nincs visszaút, olyan mintha bent a mellkasomban valami elkezdene dagadozni, fényesedni, amitől a szám mindig kész a kacagásra, szemem pedig a sírásra. Ez számomra a mese és a szabadon mesélés! Színtiszta öröm, amely szemtől szembe ragad a legjobban magával. Hálás vagyok, hogy rátaláltam, és boldog, ha továbbadhatom!

Szabó Enikő, mesemondó, tag (Kövend)

Magam, mint tekergő…  Kövenden, Aranyosszéken születtem pedagógus családban. Korán magamba szívtam az irodalmat, az anyatejjel. Meséken, csodás történeteken nőttem fel, ilyenkor képzeletem szárnyalt, fel, fel a felhők fölé.  Édesapám írói neve Cserés Ferenc, szeretettel olvastam közölt írásait gyerekként is. Mindig szerettem gondolataimat papírra vetni, mesélni.  A szeretetre hangoltam lelkem, nyitok a szép fele, fogadom a mindennapokat a maguk csodáival. Gyerekkori álmom az, hogyha nagy leszek író, mesélő leszek. Ismereteimet képzésekkel bővítettem, tanítóképző líceum, pszichológia egyetem, pszichodráma asszisztens képzés. Szeretettel osztom meg gondolataimat, érzéseimet azokkal akiknek lelke rezonál azzal amit mesélek, írok.
Tekergő vagyok, mesélő, aki a mesék bölcsőjében született, varázslatos vidéken. Szeretettel mesélek kicsiknek és nagyoknak, átadva az ősi tudást  a mesék szárnyán, széppé formálva lelkünket.