Orbán Adrienn (12 éves): Álomország Mikulása

Álomország Mikulása a Déli- sarkon él, az Antarktiszon. Zöld mintás fehér kabátot visel, ősz haja és hosszú fehér szakálla van. Arca pirospozsgás, sapkája csúcsos, a végén egy ezüst csengettyűvel.Az Antarktisz belsejében él, ott található a lakása, és ott élnek vele segítő barátai a hóemberek és a rénszarvasok. December 5- én találkoztunk, amikor meghozta az ajándékom, éjfélkor. Ez egy nagyon kicsi ajándék volt, mert semmi nem volt nála, csak egy kis táska. Ebből előhúzott egy dobozkát és átnyújtotta nekem. Mikor kinyitottam, egy óra alakú nyaklánc volt benne. A Mikulás azt mondta, hogy ezzel bármikor elmehetek hozzá, azután eltűnt. Kis gondolkodás után kipróbáltam, lássam igazat mondott- e. Mire magamhoz tértem, már ott is voltam a Déli- sarkon. Az Antarktisz belsejében a hóemberek szorgosan gyártották a gyerekek számára az élményeket, amelyeket aztán kis üvegcsékbe csomagoltak. Tovább mentem és egy lifthez értem. Beléptem, és láttam, hogy csak egyetlen gomb van, ami a Mikulás arcképét ábrázolta. Azonnal megnyomtam a gombot és a lift olyan gyorsan haladt, mintha repültem volna. Megérkeztem, és az egyik ajtón ez állt : A MIKULÁS IRODÁJA. Beléptem. A falakat gömbök és angyalhajak díszítették, az asztalnál ült maga a Mikulás. Nagyon megörült nekem és azonnal közölte, hogy segítenem kell neki. Ezen annyira meglepődtem, hogy csak nagyon halkan mertem megkérdezni, hogy mit kell segítenem. Ő mosolyogva mondta, hogy természetesen ki kell osztani az ajándékokat. De hát hogyan,- kérdeztem. Felkacagott és közölte, hogy az ajándékba kapott óra segítségével megállíthatom az időt, így mindenhova eljuthatok, de ezt csak éjfélkor tehetem meg. Mivel már éjfélt ütött az óra elindultam. Várt a sarkirókák által húzott szán, tele ajándékokkal. Az utasítás szerint megállítottam az időt és elindultam. Mire a saját házunkhoz értem, és landoltam a tetőn, a szán eltűnt. Beosontam a házba, hogy fel ne keltsek senkit. Az ágyamon egy hógömb volt, a hó benne kavargott, pedig meg sem ráztam, és a kis hóemberek egyre csak mozogtak benne.
Egy levél volt a hógömb alatt. Elolvastam és nagyon örültem, mert az állt benne, hogy bármikor visszamehetek hozzá az Antarktiszra. Hát ilyen volt a találkozásom az én ÁLOMMIKULÁSOMMAL.