Mezei Zsófia (12 éves): Álomország Mikulása

Számomra a Mikulás nem olyan, mint amilyennek mindenki hiszi. Ő tényleg öreg. De máshogy néz ki, mint ahogy azt megszoktuk. A szemei csillognak, boldogság és szeretet áramlik belőle, a szakálla földig ér. Vékony, magas , szálkás testalkatú. Nagyon szereti az embereket, mert tudja, érzi, hogy a szíve mélyén minden ember tud kedves lenni. Legjobb barátai aaz állatok. Velük mindent megoszt, minden gondolatát, minden ötletét nekik mondja el. Van egy szobája a leveleknek, ami óriási. A szíve nagyobb, mint az embereké. Minden este leül az ablakához, onnan nézi a csillagokat. Ők elmesélik neki, hogy mi történt a nagyvilágban, ki hogy viselkedik, kinek van szüksége a segítségére. Ezért ismeri minden gyerek vágyát.
Egyszer én is találkoztam Vele.  Gyönyörű nap volt és én egy park mellett sétáltam el. Egy padon  ült, azon a bizonyos padon. Fejét lehajtotta, szomorúan nézett a földre. Odamentem hozzá, leültem mellé, erre Ő rám nézett. Szeme végtelenül szomorú volt. Kicsit értetlenül nézett, majd felsóhajtott. Elmondta, hogy nem szokott emberekkel beszélni személyesen, csak a leveleiket olvassa el. Azt mondta attól fél, hogy a hétköznapokban nem fogadnák el. Megnyugtattam. Kiderült, hogy csak látogatóba jött. Mindig utazik a világban. Most éppen itt van, és olyan dolog történt vele, mint még soha, mondta szomorúan. Kicsúfolták. A szakálláért. A  kedvességéért. Ő meg nem tudta, hogy mit tegyen. Segítettem  Neki, megvigasztatltam. Akkor még nem tudtam, hogy ki Ő valójában. .Amikor elköszöntünk felfedte valódi kilétét. Csak álltam ott ledöbbenve. Szomorúan és csodálkozva figyeltem távolodó alakját, ami lassan elveszett a tömegben. Vettem egy nagy lélegzetet, hazamentem, hogy gondolkodhassam a történteken.
Jobban belegondolva, örülök, hogy találkoztunk, kicsit elbeszélgethettünk és reményeim szerint megvigasztalhattam. Megnyugtat a tudat, hogy egy kicsit hasonlít ránk, emberekre. Ne csak kérjünk tőle, hanem néha kérdezzük meg tőle, hogy ugyan biza kedves Mikulás hogy érzed magad? Jól vagy? Segítsünk- e Neked valamiben? Ne csak egyszerűen tegyük az ablakba a levelet, a sütit és a tejet, hanem írjuk oda, hogy kopogj be bátran, ha kedved  van  beszélgetni, mert szívesen meghallgatunk. Én legalábbis bármikor!

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.