Kutasi Szende (12 éves): Álomország Mikulása

Egyszer hozzám is ellátogatott a Mikulás. De ez nem a megszokott, unalmas, pirosruhás, hosszúszakállú Mikulás volt. Napszemüveget viselt, pálmafás inget, strandpapucsot, és az ajtóm előtt állt, közölte, hogy Ő a Mikulás.
Éppen mézeskalácsot sütöttem, amikor kopogott az ajtómon. Kinyitottam és miután megértettem, hogy valóban  Ő az, megkínáltam mézeskaláccsal, amit éppen akkor vettem ki a sütőből. Megkérdeztem, hogy kér- e tejet, de azt mondta, hogy inkább gyümölcslevet inna. Leült, és elkezdte mesélni, hogy honnan jött és miért. Nagyon csodálkoztam azokon, amiket mondott, mert nem Lappföldről jött, hanem Hawairól, mert ő a valóságban ott él, mivel allergiás a hidegre. Mondta, hogy vegyem komolyan, valóban Ő a Mikulás és idén engem sem hagyhatott ki a személyes listájáról. Én idén nem kértem semmit, de mégis hozott nekem valamit. Kezdtem gondolkodni, hogy mi lehet az az  apróság, ami a zsebében elférhet. Azért gondoltam, hogy valami nagyon kis dolog lesz, mert sem nagy zsákja, sem nagy szánja nem volt. Egy kis gyümölcsre, vagy édességre mertem gondolni. Láttam, hogy benyúl a zsebébe és engem nagyon de nagyon gyötört a kíváncsiság. Én úgy láttam, hogy nagyon szeretné húzni az időt, csak azt nem értettem, hogy miért. Mondtam neki, hogy kedves Mikulás, ne húzd az időt, mert nagyon kíváncsi  vagyok. Azt is mondtam, hogy nem leszek csalódott, ha nagyon kis dolgot hozott, mert az ünnep tényleg nem az ajándékokról szól, hanem a szeretetről és ha van ajándék, akkor a szándékot kell értékelni, nem a nagyságát. Gyorsan kihúzta a bal zsebéből a kezét és bedugta a jobb zsebébe, és onnan kihúzott egy darab papírt és a kezembe nyomta. Elkezdtem olvasni és az volt ráírva, hogy Wizzair, Hawai 2024 december 5, felszállás 19: 35. Megkérdeztem, hogy ezt miért adta ide? Erre Ő azt válaszolta, hogy erre az évre ezt kapom Tőle ajándékba. Boldogan mondta, hogy megyek vele telelni. Nekem össz- vissz két órám volt elkészülni, ezért nagyon kellett sietnem. Mikulás bácsi addig lefeküdt a nappalimban és kosárlabdameccset nézett. Nagy nehezen el is készültem, de mire leértem Ő már elaludt. Felköltöttem finoman és elindultunk a reptérre. Átmentünk minden ellenőrzésen, elfoglaltuk a helyünket, majd elindultunk. Útközben arról kérdezősködött, hogy mit szeretnék csinálni, ha odaértünk. Erre én azt válaszoltam, hogy mindent, amit lehet. Mikor megérkeztünk és leszálltunk, a Mikulás barátai vártak, akik fürdőruhás manók voltak . Elvittek a házhoz, ahol laktak. Csodás helyen lakott ez a csodás ember, a tengerparton egy lakatlan, nyugalmas helyen. Most már enyém volt a szó, és én rögtön azt kérdeztem, hogy hol a játékgyár? A Mikulás erre felnevetett. Elmesélte, hogy ők nem készítenek játékokat, mert ők élményekkel ajándékozzák meg a gyerekeket. Két hét alatt, amit ott tölthettem, megfigyeltem, hogy mit is csinál az én Mikulásom. Egész nap szörfözik vagy napozik és este kezd el foglalkozni a gyerekek álmaival, és azzal, hogy megszervezze ezek megvalósulását. Ilyenkor szállja meg az ihlet, jönnek a jobbnál jobb gondolatok.
Két hét alatt megismertem ezt a csodálatos embert, aki nekem akkor ott örökre átszínezte a Mikulásról alkotott képemet. Köszönöm Neked, Mikulás bácsi!