Egy nap, nem is olyan átlagos napon, hanem pont Mikulás este, bekopogott hozzám a Mikulás. Cseppet sem volt átlagos! Mindig mosolyog, nagyon szereti a csokoládét, de ez elég nagy hátrány, mert hajlamos kienni a gyerekek csomagjából a csokikat. Tetőtől talpig zöld ruhát visel, vékony zöld csíkokkal.van egy cukorka sétapálcája , amit mindig magánál tart. Legjobb barátai a beszélő szarvasok, akik kötött pulóvert viselnek. Ők együtt élnek egy cukorkastélyban.
Ezen a napon cukrázdába mentünk. Miután mindketten megettünk egy- egy ínycsiklandó süteményt, elmentünk tekeregni a plázába. A Mikulás új nyakkendőt szeretett volna venni magának. Hát nem egy könnyű eset! Sok- sok keresgélés után megállapodott egy piros- zöld mintás csokornyakkendőnél. Mielőtt elváltunk volna, megkérdezte, szeretném –e megnézi az otthonát. Én természetesen igent mondtam. Amikor megérkeztünk a cukorkastélyba, a szarvasok örömmel fogadtak. A kastély gyönyörű szép, kívül piros- fehér csíkos cukorból van. Bent a nappaliban áll egy hatalmas karácsonyfa, ami szép, kézzel készült díszekkel van feldíszítve. A konyha telve rengeteg csokoládéval, persze ez sem elég, de ez meg is látszik az alakján, mert picit duci. Rengeteg ruhája van: piros- zöld, fehér- zöld és fehér –piros öltönyök, ingek, pulóverek és persze nyakkendők.
Szép este volt, remekül éreztük magunkat és én mindig boldogan emlékszem erre a varázslatos estére.