Az én Álom Mikulásom egy szellem, de nem olyan, mint amilyennek első hallásra tűnik. A víz alatt él és azt énekli: Haluci- haluci. A segítői a kis bohóchalak. A tengerparton találkoztunk, miközben röplabdáztam. Nagyon barátságos volt, és megkérdezte meg akarom- e nézni a birodalmát? Mivel nem jöttem rá azonnal, hogy ki Ő, de mégis ismerősnek tűnt, előbb egy kicsit gondolkodtam, mielőtt igent mondtam. Ahogy kimondtam az igent, azonnal a hátára kapott, és már el is tűntünk a víz alatt. Nem utaztunk túl sokat, úgy tíz perc múlva meg is érkeztünk. Ámulva néztem a Mikulás birodalmát. Ilyet még soha életemben nem láttam! A halak csak úgy sürögtek- forogtak- pörögtek egyik géptől a másikig, készültek a játékok. A Mikulás körbevezetett a birodalmában és én mindent tátott szájjal néztem. Elképesztő látvány volt, hogy milyen gyorsasággal és szorgalommal dolgoztak a halak.Lassan az utolsó szobához értünk, ahol a Mikulás tengeralattjárója parkolt. Szép sárga színe volt, és bár kívülről kicsinek tűnt, belülről hihetetlenül tágas volt. Egyszercsak Mikulás a kezembe nyomott valamit, felültetett egy halra és elköszöntünk egymástól. A csikóhal felvitt a felszínre, és eltűnt a szemem elől. Azt hittem, csak káprázat volt az egész és én napszúrást kaptam. De ekkor megnéztem mi van a kezemben, és kiderült, hogy az , amit a kezembe nyomott a Mikulás, az egy belépő a birodalmába, amivel én örökre érvényes belépést nyertem.
Hihetetlenül boldog voltam és visszamentem a szüleimhez, akiknek mindent elújságoltam. Hát az én gondolataimban ilyen lenne a tenger alatti birodalomban élő, fürdőnadrágos strandpapucsos, a gyermekek által annyira vágyott nyári Mikulás.