Balázsi Vivien (12 éves): Álomország Mikulása

A gyermekkor  életünk legszebb korszaka. Ekkor találkozunk új dolgokkal, és ilyenkor történnek velünk titokzatos és csodálatos dolgok. Nekem a tél a kedvenc évszakom. Nemcsak azért, mert ilyenkor a táj hófehérbe öltözik, hanem a régvárt ünnepek miatt is. Kiskoromban izgatottan álltam az ablak előtt, és vártam a csodát, Őt a titokzatos fehérszakállú  Mikulást.  Először az  oviban, később az iskolában , ahol osztálytársak árulták el az osztálytársnak, hogy Ő nem létezik. Tehát nem él a hideg, fagyos északon, nincsenek  rénszarvasai és Rudolf sem létezik?  Akkor nincs is csoda, jóság, ünnepi ajándékozás a lappföldi szakállastól? De én mégis hiszek az ajándékozásban, a szeretetben és egy képzeletbeli Mikulásban, aki örömöt hoz a szívekbe. Behúnyom a szemem, és álmodok. Zimankós decemberi reggel indultunk útra a barátnőmmel. A parkon túl egy házat láttunk, ami eddig nem volt ott. Apró kerítés vette körül és udvarán pöttömnyi fenyőfák sorakoztak. Kéménye füstölt, sőt még egy istálló  is lapult az udvar végében.
– Nahát, ilyet csak a nagyimnál láttam falun!- mondta a barátnőm.
– Vajon ki lakhat itt?- kérdeztem.
Hirtelen, szinte a semmiből egy magas, szakállas ember lépett elő a házból, és ránk mosolygott.
–  Tudom, hogy nem lenne szabad bemennetek idegen házba, de gyertek be, mert szeretnék mutatni nektek valamit. Bementünk, és a ház nagyobbnak tűnt, mint amekkorának kívülről látszott. Sok apró lény sürgött- forgott odabent. Zöldruhás manók, mókusok és macik szorgoskodtak, nagy izgatottsággal és szorgalommal játékokat készítettek.
– Csodálkoztok? – kérdete a fehérszakállas.
– Nem, mert mi őszintén hiszünk a csodákban, az ünnepek varázsában, a jóságban, és abban, hogy minden ilyen gyermek számára igenis létezik a Mikulás!
– Tudom, hogy ti hisztek bennem, ezért mutattam meg magam nektek és az otthonom is. Ti hisztek, ezért láttok. De, aki bezárja a szemét és a szívét, az nem láthat.
– Akkor a pirosorrú Rudolf is létezik?
– Hát persze! Hiszen ő húzta ide a házam.
Órákig beszélgettünk még és nagyon hamar elszállt az idő. Elköszöntünk, és hazamentünk. Otthon nagy meglepetés várt. Az asztalunk tele volt ajándékkal, a szívünk pedig még több szeretettel és jósággal.
Higgy a szeretetben, a csodákban, az álmaidban és így örökké gyerek maradhatsz!

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.