Mielőtt megérkezett volna a Mikulás – két héttel – azon gondolkoztam, hogy mit kérjek tőle. Elhatároztam, hogy egy távirányítós autót fogok kérni.Eltelt egy hét és elvitte a Mikulás a levelemet, ennek én nagyon örültem, mert gondoltam, ha elvitte, el is fogja hozni nekem. Eltelt megint egy hét és vártam. Eljött a szerda este, de én nem feküdtem le, hanem meglestem, mit csinál.
Hát megkukkantottam és eléggé vicces volt. Egy nagy sapkája volt, erős keze, szakálla és nagy fülei. Amikor bele akarta rakni az ajándékokat a cipőmbe, meglátott és odahívott.
Ideadta a távirányítós autót és megkérdezte, hogy nem szeretnék elmenni vele egy körre, az ő sportautójával. Elfogadtam, s elmentem. Az autó nagyon gyorsan ment, még repülni is tudott. Egy perc alatt megérkeztünk Mikulás falvára, ahol egy hatalmas torony állt. Bementünk és láttam, hogy a manóknak nem volt fülük, szájuk, csak zümmögtek, de a Mikulás ismerte a nyelvüket. Megmutatta, milyen sok ajándékot készítettek.
A Mikulás aztán elvitt engem a kedvenc helyére, ami az álomgépek terme volt. Volt neki egy feltaláló manója, akit Cukormesternek hívtak azért, mert nagyon szerette az édes dolgokat. Aztán megmutatta a legnagyobb szobrot a világon, ami őt ábrázolta, majd az edzőtermét, ahol erős súlyok voltak, megmutatta milyen nehéz súlyokat tud felemelni.
Másnap hazamentem, de ezt az élményt sosem feledem.
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
