Farkas Fanni (15 éves): Mikulás álomvilágban

Élt egyszer egy szakállas ember, akit Miklósnak hívtak, Szent Miklósnak, de a gyerekek csak Mikulásnak ismerték. Földig érő, kék, hosszú bársonyos palástot viselt, annyi csillaggal, ahány gyerek élt a földön. Minden gyerek születése egy újabb csillagot jelentett. Ebből talán kitalálhatjátok, hogy szülőföldje a Mars volt.
Minden évben alig várta az október végét, mert onnantól kezdve a gyerekek elkezdték küldözgetni a leveleket e-mailben az űrmisi@marsmail.putty címre. Ezeket a leveleket nagy élvezettel nyitogatta és olvasgatta, majd mentette felhő tárhelyekbe, és megosztotta a Marsmanóknak. Így ment ez évezredek óta, játszadozva zajlott a munka addig, ameddig a krampuszok nagy ügyködése sikerrel nem zárult, és a manók szerencsétlenségére meghekkelték a felhő tárhelyet. Ennek az eredménye az lett, hogy a gyerekek nevei és kívánságai összekeveredtek. Mondanom sem kell, milyen nagy csalódást okozott volna a gyerekeknek, ha más játékot kapnak, mint amit kértek. Peti Barbie házat, Anna pedig katonákat. A teljes kozmosz káoszt sürgősen meg kellett oldani. Ezért felkeresték KKZS-t (KozmoszKáoszZSenit), aki már annyiszor megmentette a karácsonyi álmokat. KKZS nagyon ötletes volt, ezért felment a play áruházba, és keresett egy vírusírtót, ezzel megoldva a problémát.
Így tovább folytatódhatott a kívánságlisták teljesítése, s talán lehet, hogy egyszer egy gyermek rajtakapja a Mikulást, amint a neki készített gumicukrot megeszi a tányérból, és végre kiderül az igazság, hogy a Mikulásnak valójában nem is piros a ruhája.

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.