A Mikulás nézi a boldog gyerekeket.
Reggel odament egy gyerekhez és azt kérdezte: – Jó gyerek voltál?
A gyerek azt mondta, hogy nagyon jó voltam. Kérdezi a gyerek: Miért a szakállad kék és a köpenyed zöld? Kimegyünk hóembert készíteni? Mondta a Mikulás, hogy igen, mehetünk hóembert készíteni. Felöltöztek, kimentek, gyúrták, gyúrták és gyúrták, amíg kész lett a hóember. Még maradsz? -kérdezte a gyerek. Mondta a Mikulás, hogy maradok éjjelig. Tényleg itt maradsz éjjelig? Igen. Addig mit csinálunk? -kérdezte a gyerek. Elmesélem, hogy hol élek. Én az északisarkon élek, Finnországban. Kérdezte a gyerek, hogy te min utazol? Én egy szánnal, amivel húznak a rénszarvasok. Te onnan jöttél el ide nálunk a rénszarvasokkal? Igen, felelte a Mikulás. Kérdezhetek valamit? Kérdezzél. Most megnézzük a hóembert? Mondta a Mikulás, hogy igen, nézzük meg. Amikor kimentek, meglátták, hogy életre kelt a hóember. A hóember azt mondta: Sziasztok, én vagyok a hóember, aki tud zsonglőrködni. Te tudsz zsonglőrködni? Igen-mondta a hóember. Há, há, há, há- akkorát kacagtam.
Erre a hóember bemutatta, hogy tud zsonglőrködni. Kérdezte, hogy tudtok-e ti zsonglőrködni? A gyerek és a Mikulás azt mondták, hogy mi nem tudunk.
Az életre kelt hóember megtanította a gyereket és a Mikulást zsonglőrködni.