Amikor a téli szünetnek vége, mint mindenki tudja újra jönnek a leckék, a dolgozatok és egyéb hasonló dolgok. Ez a negyedik osztályos Laurával is így történt.
A szünet után Laura újra leült a helyére, és várta hogy végre becsengessenek, hiszen ilyenkor elszokták mesélni hogy mit csináltak. Nagyjából öt perc múlva megszólalt a csengő. A tanár megérkezett, névsort írt, majd megkérdezte amit ilyenkor szokott:-Mit csináltatok a szünetben, és mit kaptatok karácsonyra?
Laura előtt négy osztálytársa válaszolt, majd mikor a tanár őt felszólította, belekezdett:
– Nekem nagyon jól telt az egész szünet. Elhatároztam hogy meglesem a Mikulást. Készítettem egy csapdát, ami működött. Szerintem már éjfél is lehetett, mikor a Mikulás megérkezett. Az ablakból láttam hogy vele volt mind a kilenc rénszarvasa. Rudolfot nagyon gyorsan észrevettem, hiszen neki tényleg piros az orra. Nagyon piros. De a Mikulás… ő nem olyan volt, mint ahogy mindenhol megjelenítik. Kezdjük azzal hogy nem is kövér. Ruhája nem piros, hanem sötétkék színű. Szerintem azért, hogy ne vegyék őt észre. Kesztyűt és sapkat nem visel. Kabát sincs rajta, csak egy pulóver. Nadrágja sem a legvastagabb. Bár mindenütt idősnek adják, valójában 30-35 éves lehet, amit én nem mondanék idősnek. A legmeglepőbb mégis az, hogy nem egy zsákban, hanem egy dobozban vannak az ajándékok. Természetesen próbáltam csendben lenni, és úgy megfigyelni őt, de nem sikerült, ugyanis mikor az ajándékokat pakolta ki, tüsszentenem kellett. Nem bírtam visszatartani, és tüsszentettem. Ezt a Mikulás meghallotta, és meglátott. Mondta hogy menjek oda, így hát odamentem és vártam hogy mit fog mondani. Írt a szüleimnek egy levelet, hogy ne aggódjanak miattam. Miután végzett, szólt hogy menjek vele. Felültetett a szánjára, és elinduktunk. Útközben megfigyeltem a szánt. Nagyon szépen fel volt díszítve. Az elején van egy kis tartó rész, ahova a Mikulás egy kis műfenyőfát tett. Fentről nézve nagyon szép a város. Mivel az út hosszú volt, el is aludtam, és csak reggel keltem fel amikor már a Mikulás házánál voltunk. Képzeljétek! A mikulás nem is Lappföldön él. Igazából a víz alatt épített ki egy otthont magának és a segédjeinek akik nem a manók, hanem fura zöld színű lények. A Mikulásnak van egy olyan gépe, amiből a neki szánt leveleket kapja meg. Pontosan nem tudom hogy mennyi idő telhetett el, amikor a Mikulással elmentünk egy kisebb korándulásra. Természetesen ez is a víz alatt történt. Egy üvegalagúton mentünk át. Láttam cápát, bohóchalat, csikóhalat és még sok mást. Visszafelé még azokkal a zöld színű segédekkel is találkoztunk. Amikor este lett, a Mikulás bevitt engem a vendégszobába. Én ott aludtam. Elképesztő ahogy kinéz. A falon egy olyan tapéta volt, amin mézeskalácsemberek voltak. Előtte egy karácsonyfa, alatta sok játékkal. Mellette egy könyvespolc, amin karácsonyi könyvek voltak. Masnap reggel folytatódott a kalandom a Mikulással. Megtudtam, hogy a kedvenc színe a kék. Rákérdeztem arra is, hogy kik a legjobb barátai, amire azt felelte hogy mi gyerekek vagyunk azok, és a kedvenc időtöltése is hozzánk tartozik, ami pedig az, hogy figyelje minden vágyunkat. Ezután megkért engem hogy üljek le az asztalhoz és csukjam be a szemem. Ekkor még nem tudtam mi fog következni. Mikor kinyitottam, egy szelet süti és sok-sok ajándék volt, és az mind az enyém lett. Kaptam sok dolgot, például egy igazi kis cicát is. Olyan sok ajándékot kaptam hogy talán egy óra vagy még több is eltelhetett mikor az utolsó ajándékot is kibontottam. Mikor kész lettem, szólt a segédjeinek, akik egyébként plutyik, hoszen időközben ezt is megtudtam, és falpakolták a szánra. A Mikulással ekkor elindultunk haza, és a szüleim már vártak engem. A plutyik nagyon gyorsan lepakoltak mindent, hogy a Mikulást senki ne láthassa meg. Mikor elmentek elkezdtük az ajándékokat elpakolni. Nehezen, de sikerült mindent eltenni. Így a szilveszert már ebben a szobában töltöttem a macskámmal.
-Azta, veled nagyon érdekes, de jó dolog történt a szünetben.- mondta a tanár.
-Ez hihetetlen! -szólt Laura legjobb barátnője.
-Igen. -visszhangozták a többiek.
Több gyerek sajnos nem tudta már elmondani hogy mi történt vele, de ennek ellenére az egész óra nagyon jól telt.
Laura a szünetben még mesélt osztálytársainak a Mikulással való utazásáról, de én ezt már nem hallottam, így a mesének vége.
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
