Sőrés Rozka

Sőrés Rozka

Sőrés Rozka

Magam, mint tekergő, bármerre jártam, bolyongtam, mindig – valahogy – mesébe botlottam. S volt, amelyik szinte kérte, hogy mondjam el, adjam tovább.  Kerékpárra pattantam és úgy meséltem. Magam is tekergő életet éltem. Majd a tekergő névbe beleszerettem, de már foglalt volt, így elvetettem. Aztán ők hívtak, hogy tekeregjünk együtt! Naná, hogy melléjük szegődtem! Így, mégiscsak Tekergő lettem!

This entry was posted in miért tekergek. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.