Egyszer volt, hol nem volt, volt egy falu, név szerint Sárgagulyás. Hogy miért ez volt a neve? Azt rajtam kívül senki se tudja. De ha végighallgatjátok a mesémet, ti is megtudjátok.Ebben a faluban minden évben megrendezték a híres-neves Gulyásfőző versenyt. Messzi földről érkeztek a gulyásfőzők, sőt egyszer még maga a királyfi is szerencsét próbált, ugyanis a nyeremény 10 aranyforint volt. Volt a faluban egy igen szegény ember. Gondolta magába, hogy benevez, mert hát sok pénz az a 10 aranyforint. Másnap reggel már kint a téren lelte a nap első sugara. Ahogy ott ügyködött a bogrács körül, hát eszébe jutott, hogy nincsen neki piros paprikája, amivel szép pirosra festené a gulyást. Mit gondolt, mit nem: hozott otthonról egy üveg sütőtöklevet, hogy majd avval színezi a gulyást. Ahogy ottan főzte-főzögette, hát felkiáltott a rikkancsfiú, hogy 10 perc múlva bírálás. Fogta az ember a sütőtöklevet s az egész üveggel beleöntötte a gulyásba. Eltelt a tíz perc s újra megszólalt a rikkancsfiú:
- Letenni a fakanalat! Bírálás!
A szegény ember maradt utolsónak. A bíró a bográcsa fölé hajolt s nagyot szimatolt a gőzbe:
- Hű, de jó illata van!
Aztán kivett egy kanállal s jól megnézte:
- Hű, de szép színe van!
Aztán megkóstolta:
- Hű de finom íze van!
Aztán felkiáltott:
- Itt a nyertes!
Mindenki látni akarta a győztes gulyást, mindenki meg akarta kóstolni, de a szegény ember se volt ütődött! Két aranyforintot kért egy tányér gulyásért! Ebből úgy meggazdagodott, hogy a mai napig hintóval jár.
Az összes ember szerette a sárgagulyást és a falun is rajtaragadt a név: Sárgagulyás. Aki nem hiszi, járjon utána!