Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két gyerek, akiket úgy hívtak hogy Arnold és Viktor. Ikrek voltak és általában kint játszottak és nevetgéltek a kertben, ma viszont két okból sem játszottak kint:
Az idő borús volt és mindenfelé fekete felhők gyülekeztek,melyek csak úgy ontották magukból az esővizet az egész házra és környékére.
De mintha úgy érezték volna hogy csak a lelkük felett gyűlnek viharfelhők. Ennek az volt az oka hogy a nagypapájuk eltávozott.
Ez azért fájt nekik ennyire mert a nagypapájuk mindig amikor meglátogatták mesélt nekik a Mikulásról ők viszont sosem hittek neki…Eltelt a nyár, az ikrek egész nyáron nem csináltak semmi különöset, viszont mikorra szeptember elseje lett kiheverték a történteket és elkezdték ötödik évüket az iskolában. Egy decemberi napon hazafelé az iskolából a hideg téli szél a lábuk elé sodort egy szórólapot. Felvették és megnézték: egy régi könytár megnyitó ünnepsége volt, még az időpont is fel volt tüntetve a lap alján.
Este 6-7 ig.
Megkérdezték a szüleiket hogy elmehetnek -e a megnyitóra, de szerintük túl későn kezdődik. Azonban ők éjszaka, amikor a szüleik lefeküdtek, odamentek. Felpillantottak a csillagokra,majd az órájukra s megállapították hogy éjfél van. Pár percen belül megérkeztek a hatalmas dohos tölgyfa kapu elé. A zárat egy hajtű segítségével feltörték és beosontak. Mikor beléptek, felnéztek és egy hatalmas kupolát pillantottak meg, az üvegen keresztül látszott a fekete csillagokkal tarkitott ég melynek közepén ott ragyogott a gyönyörű Hold. Ellenben nem volt sok idejük bámészkodni mivel léptek zaja ütötte meg a fülüket. Gyorsan bebújtak egy könyvesszekrény mögé és vártak. Andor véletlenül levert egy könyvet a könyökével ezzel nagy zajt csapva, hallották, hogy az idegen sebesebben közeledett feléjük.Pár percen belül az idegen megérkezett majd mikor kilépett az árnyak közül s arcát megvilágította a hold sápadt fénye.Ott ált elöttük a piros kabátjában hosszú szakállával a Mikulás.Ott áltak egymással szemben,a Mikulás és a fiúk.Csak nézték a Mikulás ingét amin egy folt éktelenkedett ami a nagyapjuk ingjére emlékeztette őket.Valamint az arcát is mintha a nagypapájuktól kölcsönözte volna. Viszont az álmélkodásból hamar ki kellett zökkeniük hiszen a Mikuláa elkezdett köhögni. És így szólt:
-Sajnos megbetegedtem.Úgyhogy nektek kell kiszállítanotok az ajándékokat.-szólt szomorú arckifejezéssel.
-Megoldjuk!-szólt csillogó szemmel Andor.
-Megoldjuk?!-kérdezett vissza csodálkoza Viktor.
-Igen-válaszolt Andor.
-Nagyon köszönöm!-szólt a Mikulás.
-Na jó.-törődött bele sorsába Viktor.
-De akkor mit is kell csinálnunk?
-Gyertek majd barangolás közben elmondom hogy hogyan kell irányítani a szánomat.
Azzal átvágták magukat a pókhálók dzsungelén s mikor a kupola alá értek a Mikolás rájuk szórt valamiféle port amitől elkezdtek lebegni s át lebegtek a kupolán amin amikor kiértek megjelent a szán előtte a rénszarvasokkal.
-Parancsoljatok-s azzal a szánjára mutatott a fiúk beszálltak a szánba, hátraültek, elöttük a Mikulás aki megragadta a kantárt. Rántott rajta egyet, mire a rénszarvasok meglódultak s a szán a levegőbe emelkedett. Mentek egy kört a könyvtár körül, majd a Mikulás, aki időközben nagyon elfáradt, átadta a vezetést a fiúknak akik jól összevesztek, de hamar kibékültek és együtt vezették a szánkót a könyvtár felé ott lerakták a Mikulást és továbbindultak.Kiosztották a gyerekeknek az ajándékokat majd hajnalban visszamentek az ágyukba aludni. Szerencsére a szüleik nem jöttek rá a turpisságra.
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
