Gavrila Csiki Izabella Katalin (10 éves): A furcsa Miku!

Egyszer találkoztam egy Mikulással miközben sétáltam egy erdei ösvényen. Az a Mikulás lila kabátos, a nadrágja pedig mocsárzöld volt.Volt egy sapkája, amin volt egy narancssárga ceruza.
Elkezdtünk sétálni,és ő elkezdett mesélni,hogy ő honnan érkezett és hogy kik a barátai. Elmesélte,hogy ő Amerikából érkezett és neki van százegy  barátja. Közöttük van Pinokkió, Micimackó, Mickey egér és még sok mindenki .Időközben elmesélte,hogy kik a segítői és abban a felsorolásban benne volt jó pár manó, akiknek  nagy, hegyes fülük és két méteres (szó szerint) orruk volt.Ők delfin nyelven beszéltek, de a Mikulás megértette a delfin nyelvet, de még a kutya, a vaddisznó,  a szurikáta, és a bohóchal nyelvet is.
Ezt a mikulást Mikunak hívták és ő ötszáznegyvenhárom éves. Csak párszáz ősz hajszála volt. Aztán mikor odaértünk Afrikába,mert amúgy Romániából indultunk,el kellett búcsúzzunk, mert én más fele mentem, mint Miku. De aztán rájöttem,hogy én is megyek Amerikába, hogy látogassam meg Miku barátait, mert Miku mikor elmondta, hogy neki még a barátai egy macska, egy medve és egy rák, akkor kicsit elgondolkodtam, hogy ha a Mikulás nem tud macska, medve és rák nyelven akkor,hogy ők a barátai?!  Elmentem és rájöttem,hogy az a macska, az a medve és az a rák ők manók, csak ez a nevük.
Aztán meguntam Amerikában, mert a Mikulás csak ült egy székben, távirányítóval a kezében és nyomogatta a gombokat, mert úgy működött az ajándékkészítő robot, akit úgy hívtak, hogy tyúkocska.
Mikor akartam hazamenni Amerikából akkor láttam egy táblát amin azt írta,hogy Miku és egy nyíl volt rajta és mivel én a butus arra mentem amerre mutatott a nyíl. Kijutottam Kínába egy gyárba, ahol egy robot,  Mikunak gyártott valamiket, de nem ajándékot, hanem Mikulásokat.
Akkor jöttem rá, hogy ez csak egy december negyedikei álom.