Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy rendetlen Mikulás. Úgy hívták Trehány Miklós. Tudjátok miért, mert nem dolgozott, nem mosdott, egyszerűen nem csinált semmit. Egyszer meghallotta a Trehány Miklós történetét egy kislány és elment Párizsuszba hozzá. A rendetlen Mikulás szívesen fogadta őt. A lány nekikezdett mesélni, hogy az igazi Mikulás milyen.
A Mikulás meghatódott.
– Ó, ó, tehát ilyen a kedves Mikulás!
– De várj, ez még csak az én szememben van így.
– Ja!
– Legyen úgy, hogy megnöveljük a fekete szakállad.
– Felveszel egy feketés fehéres ruhát és kékes szánod hat kecske húzza, úgy, hogy egy fehér, egy fekete kecske. Érted ugye?
– Na, kezdjünk neki.
– Növeld a fekete szakállad három évig, addig én megvarrom a ruhát,
– Utána sokat sportolj, addig meglesznek a kecskék, utána pedig: rakj rendet a házadban. Ha az is megvan, majd mondom tovább.
Na, teltek a napok, hetek, hónapok, az esztendők és végül az évek. Már-már letelt a három év, szép rendben volt a ház, lefogyott a Mikulás és jött a lány.
– Látom sokat fejlődtél, de még nem eleget.
– Megvan a kék szán és a kecskék?
– Hát persze! Na, most meg kell tanulnod kormányozni, hogy majd hadd vezessél.
– Jó, rendben, még mi kell?
– Semmi, ennyi. Ja, és minden évben ajándékot viszel a gyerekeknek.
– Mi? Hogy készítsek ennyi ajándékot?
– Igen, nem túl nehéz, ha gondolod, elsőre segítek, jó?
– Jó, köszönöm.
Nagy nehezen sikerült és így csinálta élete végéig. A többi Mikulás is ezt csinálta Trehány Miklós után.