Álomország Mikulása vicces, kedves apóka volt, aki a gyermekeknek az ajándékok mellé egy beteljesített kívánságot is vitt minden évben. Persze, az értelmetleneket nem vette figyelembe, mint például a szülők bosszúból való eltüntetése, vagy sárkányok kibukkanása a kamrából stb. Még kinézésre is mindenki számára más és más lehet. Igy van aki számára egy plüssz mackó alakú, amit ha megölelünk, már nem is fázunk és főként meghallgatja legtitkosabb gondolatainkat, vágyainkat is. Ünnepkor nem csak az embereknek, de az állatoknak is ajándékot vitt.
Élt akkoriban egy nagyon szegény család, ahol az özvegy anya egyedül nevelte öt éves kislányát. Az apa hirtelen távózott el az angyalok közé, mert nem volt pénzük a sok drága orvoságra. A kislány úgy tudta, hogy az apa csak elutazott, egy olyan helyre ahol egészséges és boldog lehet és Mennyország a neve, csakhogy onnan nem jöhet vissza soha. Erről mesélt a kislány Brumi Mackónak, azaz Mikulásnak és az akkor elhatározta, hogy visszahozza az édesapát Karácsonyra.
Igen ám, de ez nehéz feladat volt, sőt lehetetlen. Törte a fejét, hogyan vidítsa fel a kislányt, de semmi olyat nem tudott kieszelni, amitől az boldog lehetne.
Eljött az ünnep s már minden gyerek megkapta az ajándékát, csak Violetta – így hívták a kislányt – maradt ki. Nem volt rossz gyerek, csupán úgy gondolta a Mikulás, hogy személyesen adja át neki az ez évi jutalmat.
Azon az estén bekopogott a házikó ajtaján, letette puttonyát az ajtó mellé és helyet foglalt az asztal mellett. Az édesanya és Violetta csak ámultak-bámultak a nagy meglepetéstől. Beszélgetni kezdtek és a Mikulás elmondta, hogy azért jött, mert különleges ajándéka van a számukra. Felöltöztek meleg ruhákba s elindultak az apóka műhelyébe, ami Zapotária városában volt. Ez egy különleges hely volt, itt még az állatok is beszélni tudtak, az oda került emberek pedig repülni.
Bementek a műhelybe, ahol Violetta bármit kérhetett. Kapott egy sereg játékot, de ezek sem vígasztalták. Amikor kiléptek a műhelyből egy fényt pillantott meg és megtudta, hogy az a „mindentlátó fény”, vagyis a „Szeretet fénye”, mivel az csak azt mutatja meg, amit tiszta szívből kívánunk.
Violetta oda lépett és ebben a pillanatban az arcán mosoly virágzott ki, hiszen megpillantotta az édesapját, sőt még beszélni is tudott vele.
Ekkor a Mikulás már tudta, milyen ajándékot adhat a kislánynak: egy kicsi üvegbe tett a „Szeretet fényéből” és a kezébe adta. Violetta szólni sem tudott az örömtől, ezért csak megölelte a Mikulást, úgy ahogy Brumi Mackót is szokta, tiszta szívből.
Otthon a kis üveget egy védett helyre tették, hogy baja ne essen. Tudták, soha sem fogyhat ki a tartalma, hiszen a szeretet fénye most már ott ragyogott a szemükben is.
Mikulás máskor is ellátogatott a kis házba, ahol csendesen elbeszélgettek az élet dolgairól s a növekedő kisány mindig Brumival a kezében várta ezeket a találkozásokat. Mint kiderült ez az aranyos, szörgombóc Mikulás segítsége volt és maradt mindig.
Ha neked is van Brumi Mackód, súgd meg neki mire vágysz és… ki tudja, elsuttogja ő is a Mikulásnak.
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
