Tamás Kata (10 éves): Álomország Mikulása

Én már nagyon várom a Mikulást, de gondololom  ezzel nem vagyok egyedül, hiszen ki ne szeretné a nagyszakállú, piros ruhás Mikulást! Mivel még soha nem láttam az igazi Mikulást, azt találtam ki,hogy ma meglesem. Így is történt! Este lefekvés után nem aludtam el, hanem vártam mikor jön a Nagyszakállú.  Mikor éjfélt ütött az óra, már fel akartam adni a várakozást, annyira álmos voltam, de akkor valami zajt hallottam, akkor toppant be a Mikulás! Sokáig gondolkodtam megszólítsam-e vagy ne, de végül felkapcsoltam a villanyt és megkérdeztem tőle:
–  Te vagy a Mikulás?
– Persze! Talán nem ismersz meg?
– ..te…nem lehetsz a Milulás, mert neked kék a kabátod!
– Mindegyik kabátom ilyen. Jaj, már tudom, miért vagy ilyen bizonytalan. Azért kételkedsz, hogy nem én vagyok a Mikulás, mert nem úgy nézek ki mint a mesékben. Igaz?
– Bólógattam és mivel látta, hogy még mindig bizonytalan vagyok elkezdett hát mesélni:
– Képzeld én nem az Északi-Sarkon és nem is Lappföldön lakom, hanem Hawaii-on,és nem a Manók vagy a Krampuszok , hanem az erdei, mezei és háziállatok segítenek az ajándékozásban.
– Sőt azt is elmondta, hogy a kedvenc időtöltése az ajándékozáson kívül a mesemondás.De hirtelen felállt és megkérdezte:
– Nincs kedved eljönni velem a Hawaii-szigetre?
-Dehogy nincs! – válaszoltam lelkesen, de aztán arra gondoltam, hogy nagyon hosszú az út és mi lesz, ha a szüleim felébrednek.
– A szüleid miatt ne aggódj! – mondta a Mikulás nyugodtan és én  elcsodálkoztam, hogy tud olvasni a gondolataimban.
– Mit gondolsz hogyan tudom elvinni az ajándékokat egyetlen éjszaka alatt?
-Nem tudom!
– Hát akkor jól figyelj! Van egy sípom, amit ha megfújok megáll az idő, és csak azok tudnak mozogni akiknek én megengedem.
– Akkor menjünk!- kiálltottam boldogan.
Elindultunk egy szánhoz hasonló szekérféleséggel, és érdekes módon nem rénszarvasok, hanem kutyák húzták. Képzeljétek tizenkét kutya húzta, de csak a kedvencemnek, Borinak jegyeztem meg a nevét.Bori és társai gyorsaságának köszönhetően pár percen belül odaértünk a Mikulás házához. A ház előtt volt egy kert, először oda mentem be, hiszen megláttam a nyuszikat.A Mikulás megmutatta a kis szürke nyulat és azt mondta, hogy ő a húsvéli nyúl,a többiek pedig a segédei.Furcsa érzés volt, mert a húsvéti nyuszit mindig fehérnek képzeltem el.
Miután mindegyik nyuszit megsimogattuk, bementünk a házba. Hát, hogy ott mennyi állat volt! Rókák,őzek, medvék,egerek, kacsák, minden állat ott volt, nem volt egy sem ami hiányozna. Azt sem tudtam melyik állatot simogassam meg hamarább! De a nagy simogatás közben megszólalt a Mikulás:
– Most már ideje mennem, hogy eljuttassam az ajándékokat, de még előtte hazaviszlek!
Mikor hazaértem megkérdeztem tőle:
– Nem maradsz még egy kicsit ?
– Sajnálom nem maradhatok, de jövőre is jövök és akkor még mesélek, de ígérd meg, hogy reggelig nem bontod ki az ajándékokat!
Megígértem, hallottam, hogy megfújja a sípját, de amikor odafordultam, hogy elköszönjek tőle, már nem volt ott. Visszafeküdtem az ágyamba és vártam a reggelt.

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

One Response to Tamás Kata (10 éves): Álomország Mikulása

  1. Lantos Julianna says:

    Nagyon tetszik!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.