Hábencius Hanna (11 éves): Sohaország mikulása

A Télapó az a tipikus személy, akiben a kisgyermekek nagy eséllyel hisznek. A kicsit nagyobbak még hihetnek a Mikulásban vagy akár az angyalokban is. Őszintén megvallva én nem hiszek efféle tündérmesékben, csak az angyalokban, de az már egy másik történet.Kiskoromban egészen mást gondoltam erről az egész Télapó dologról, ugyanis én is hittem benne.
Karácsonykor ez a kérdés gyakran szóba került:
-Anyu, a Télapó nagyon gazdag vagy csak úgy elkészíti az ajándékokat?
Meg a másik:
-Mikor kapom meg az ajándékomat?
Hát igen, mindenki volt gyerek és mindenkinek vannak szokásai. Nálunk több ilyen szokás is volt és néhány még mindig van, de ha egyet kell megemlítenem, akkor erre emlékszem vissza szívesen. Akármi történt, a vége ugyanaz lesz… Például amikor megláttam, hogy anyáék éppen a fa alá teszik az ajándékokat:
-Tudtam! Nem is létezik a Télapó!
A szüleim ilyenkor mindig rögtönzött módszerhez folyamodtak, majd kiböktek valamit:
-Drágám, a Télapó igenis létezik és bennünket kért meg, hogy az ajándékodat a fa alá tegyük, ugyanis a nagy hóban elakadt a szánkója.
Én jól tudtam, hogy a Télapó szánkója repül, ezért anyáékat mindig felvilágosítottam. Persze a szüleim kitaláltak valamit, hogy ne legyen kínos:
-Lehet… de… lezuhant a szánkója és a hóban kellett húznia a rénszarvasoknak, de túl súlyos volt az a sok ajándék miatt és elakadtak. De most, pssz… és alvás.
Ilyenkor soha nem tudtam elaludni. Mert vagy azon gondolkodtam, hogy milyen ajándékot kapok, vagy hogyan nézhet ki a Télapó és hogyan jön be a lakásunkba?
De történt egyszer, hogy egészen hamar elaludtam, majd egy csodálatos álomban találtam magam. Először azt hittem, hogy az Északi-sarkon vagyok, ugyanis rettenetesen hideg volt, de pár manó felvilágosított, hogy Sohaországban vagyok. Én teljesen máshogyan képzeltem el, mert kiskoromban apukám sokat mesélt Pán Péterről. A mese szerint ez a hely egy napsütötte, vidám lakóhely, de én itt csak egy jeges birodalmat láttam. A manók elvezettek egy jégpalotához és szerették volna, ha bemegyek. Én attól féltem, nehogy a Grincs nyisson ajtót, ezért először bekukucskáltam az ablakon. Rengeteg játék hevert a földön, mellettük pedig a Télapó ült egy fotelben. Bekopogtam az ajtón, annak reményében, hogy találkozhatok vele. Egy kedves öreg néni nyitott nekem ajtót. Majd eszembe jutott, hogy ez egy álom és igazából ez nem történik meg. Mire észbe kaptam, hogy köszönhessek, anyukám felébresztett. Szerintem az a néni a Télapó felesége lehetett. Azóta egyszer sem volt olyan különleges álmom, ami december huszonnegyedik estéjén történt volna meg…

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.