Egy nap, vagyis szerda este, kint volt az egész család a nagyszobában. Mindenki nagyon várta a Mikulást, főleg én és Zsóka.
Eljött az a perc, amikor már majdnem kiugrottunk a bőrünkből. De ekkor hallottam valami reccsenést, bementem a gyerekszobába, és képzeljétek el, hogy a Mikulás volt, de nem a piros sapkás, kabátos Mikulást láttam, hanem egy skót ruhás majomféleséget. Ekkor Zsóka megkérdezte, hogy mi a baj. Mondtam neki, hogy hallgasson és jöjjön ide! De ő azért sem! Elkezdett ordibálni, amíg anya rá nem szólt, és ha így folytatja, akkor biztos, hogy virgácsot fog kapni.
Megkérdeztem a Mikulást, hogy hol lakik. Azt válaszolta, hogy ő a Ragasztó hegyen él, és hogy nagyon szereti ott, mert ott a mobiltelefon tükörládából készült, valamint a krampuszokat dikoládáknak hívják. Megkérdezte, hogy szeretnék-e menni a szánkóján. Én azt feleltem, hogy igen. Miközben felszálltunk a szánkóra, elméjében megírta anyának a levelet, hogy ne izguljon. Elvitt a Ragasztó hegyre és ott volt egy csomó kézimunka.
Másnap már vissza kellett menjek sajnos, pedig nagyon jó volt. Mikor hazaértem, egy csomó ajándék várt engem.

Pin It on Pinterest

Share This