Egy nap, vagyis szerda este, kint volt az egész család a nagyszobában. Mindenki nagyon várta a Mikulást, főleg én és Zsóka.
Eljött az a perc, amikor már majdnem kiugrottunk a bőrünkből. De ekkor hallottam valami reccsenést, bementem a gyerekszobába, és képzeljétek el, hogy a Mikulás volt, de nem a piros sapkás, kabátos Mikulást láttam, hanem egy skót ruhás majomféleséget. Ekkor Zsóka megkérdezte, hogy mi a baj. Mondtam neki, hogy hallgasson és jöjjön ide! De ő azért sem! Elkezdett ordibálni, amíg anya rá nem szólt, és ha így folytatja, akkor biztos, hogy virgácsot fog kapni.
Megkérdeztem a Mikulást, hogy hol lakik. Azt válaszolta, hogy ő a Ragasztó hegyen él, és hogy nagyon szereti ott, mert ott a mobiltelefon tükörládából készült, valamint a krampuszokat dikoládáknak hívják. Megkérdezte, hogy szeretnék-e menni a szánkóján. Én azt feleltem, hogy igen. Miközben felszálltunk a szánkóra, elméjében megírta anyának a levelet, hogy ne izguljon. Elvitt a Ragasztó hegyre és ott volt egy csomó kézimunka.
Másnap már vissza kellett menjek sajnos, pedig nagyon jó volt. Mikor hazaértem, egy csomó ajándék várt engem.