Egy nap Álomországban, nyár közepén sűrűn pelyhezni kezdett a hó. Mindenki meghökkenve nézte az eget, míg Elza, az álomtündér észrevett egy kis embert, aki egy esernyő segítségével ért földet. Taka, az álomtakarító szóhoz sem jutott, mindannyian azt hittük, hogy… álmodunk. Micsoda reggel!A kis ember bemutatkozott:
– Szervusztok, én a Mikulás vagyok és segítségre lennen szükségem!
Természetesen senki sem hitte el, hogy ő volna az igazi Mikulás és ezt két okból kifolyólag. Az egyik az volt, hogy soha senki sem látta az igazi Mikulást és úgy gondolták, hogy soha senki nem is fogja látni. A másik ok: elképzeléseink szerint a Mikulás piros ruhás, ez az emberke pedig nem is viselt ilyen színű öltözetet.
Én hittem a kis embernek.
Amikor a tömeg szétszéledt, mert azt hitték, hogy ez egy rossz vicc volt, én ott maradtam a kis emberrel és megkérdeztem, miben segíthetek.
– Szállást keresek. A havazás holnapra eláll, ha ma találok egy jószívű álom-polgárt, aki elhiszi, hogy én vagyok a Mikulás és befogad egy éjszakára.
– Én szívesen befogadlak, megtaláltad amit kerestél!
Az emberke beszélgetésünk alatt rázogatta a havat a barna kabátjáról és narancsszínű nadrágjáról. A cipője teljesen átázott szegénykének, ezért belekaroltam és bevittem az álomüzletbe, hogy új cipőt vásároljak neki. A vásárlás nem tartott sokáig, mert ilyenkor nyáron nem árulnak téli cipőket, így kigondoltam, elviszem egy kávézóba, hadd melegedjen meg egy csésze forró kávétól. Örvendetes, hogy a forró kávé nyáron is kedvenc itala ennek a vidéknek.
– Tudja kedves…- szólított meg a kis ember.
– Viola a nevem, segítettem ki, hiszen eddig be sem mutatkoztam neki.
– Tudja, kedves Viola, nagyon boldogok lehetnek Álomország polgárai, mert megmentette a becsületüket.
– Nem mindig értem Álomország lakóit, mivel én csak két éve költöztem ide, más a gondolkodásom. De most megkérlek, válaszolj egy kérdésemre: honnan jöttél?
– Én az Örök Tél Országából jöttem és sajnos magammal hoztam a havat is. Otthon a melovinek társaságában élek. Ők nagyon hasonlítanak a szörgombócokhoz. sokat segítenek nekem a játékok elkészٕítésében. Nagyon jó barátaim a melovinek. Az év három évszakában, tavasztól, késő őszig játékokat készítünk. Mivel elfáradtam, úgy gondoltam, nyaralok egy kicsit, de elfelejtettem, hogy ahol én vagyok, ott a tél is jelen van.
Jó ideig beszélgettünk, aztán haza vittem az én otthonomba. Vacsorát készítettem neki, megvetettem az ágyát és nyugovóra tértünk.
Másnap reggelre nyoma veszett és vele a hó is eltűnt. Alig hittem, hogy egy nappal azelőtt a Mikulással kávéztam.
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
