Ötvös Timea (13 éves): Álomország Mikulása

December 5. volt, egy nagyon fárasztó iskolai nap után, s mint minden diák, én is pihenni szerettem volna. Ezért, amint a szobámba értem, ledőltem és aludni próbáltam.
Már félálomban lehettem, amikor egy csattanást hallottam a tetőn, és figyelni kezdtem a hangok okát.Nem sokára kopogást hallottam az ajtónkon, s amint kinyitottam, egy idős pár állt a küszöbön. A néni, ősz, göndör hajú, mosolygós volt, fehér ruhában és mellette egy ezüstös szakállú, horgas orrú, szemüveges bácsi állt, fehér selyemöltönyben és köszöntek. Rögtön be is mutatkoztak: előttem állt Télapó és Télanyó s én alig akartam hinni a szememnek meg a fülemnek. Aztán a manókról, Rudolfról, Üstökösről, Villámról és Táltosról beszéltek, meg arról, hogy a krampuszok új technolóiájú járművével lezuhantak pontosan a mi házunk tetejére és máris hihetővé vált a történet. A segítségemet kérték, mivel ők nem értettek ezekhez a modern kütyüköz.
Velük mentem a tetőre, hogy megnézzem a szánkót. Hozzá kapcsoltam az irányító központhoz a számítógépemet és pár program letöltésével és beállítással sikerült működőképessé tenni  csodaszánt.
Ekkor Télapó az órájára pillantott és megállapította, hogy nincs már idő visszamenni a krampuszokhoz, ezért kért, menjek velük a további ajándékosztás állomásaira, mert így elkerülhetik az újabb üzemzavart.
Nem kellett kétszer mondani, örömmel vállaltam a feladatot és hamarosan kiosztottuk az ajándékokat.  Télapó és én belopakodtunk a házakba és letettük a sok gyümölcsöt, a játékokat, miközben Télanyó ügyelt a szánra.
Eseménydús éjszaka volt! Volt, hogy valaki felébredt és el kellett hitetnünk vele, hogy csak álmodik, alvajáró is volt, akit vissza kellett vezessünk az ágyába, hiszen veszélyes az ilyet felébreszteni. Ezután Télapóék házához mentünk, ahol megismertem egy pár manó-barátjukat: Zemit,a moslygós, barátságos, mindig üde manócskát, Bandót, aki okos, racionális és Zsoltot, a komort, de ha jobban megismered, megbízható barátra találsz benne. Beszélgettünk a manókkal meg Télapóval, de amikor ők elkezdték magyarázni a játékok készٕítését és a krampuszok találmányát, én elszenderedtem.
Amikor felébredtem, otthon találtam magam. Kimentem a konyhába és ahogy jobban felébredtem, eszembe jutottak az éjszaka kalandjai, de úgy véltem, csak álmodtam az egészet. Ekkor láttam meg az asztalon a kosár gyümölcsöt és rajta egy cédulát. Ez állt rajta: „Köszönjük a segítséget, nélküled nem tudtuk volna megoldani a helyzetet! Reméljük jól érezted magad minálunk! Légy mindig ilyen jó kislány! Szeretettel, Télanyó és Télapó!

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.