Egy vasárnap délután elmentem az erdőbe kirándulni és találkoztam egy bácsival, aki épp gombát szedett és vidáman fütyörészett. Kedvesen megkérdezte, hogy én ki vagyok, honnan jöttem és hány éves vagyok, meg mi a kedvenc tantárgyam. Miután mindent megtudott rólam azt mondta, hogy ő ebben az erdőben egy rönkházban lakik a kutyájával és a szarvasaival.Mivel nem messze volt innen a háza, meghívott magához, mert meg akart kínálni erdei finomságokkal. Én előre féltem vele menni, mert azt hittem, hogy el akar rabolni. De aztán csak vele mentem, mert érdekelt a rönkháza és az állatai. A biztonság kedvéért bekapcsolva hagytam a telefonomat, elrejtve a kabát belső zsebében.
Amikor odaértünk, akkor odahívott a szarvasok karámjához, hogy bemutassa egytől—egyig őket. Hat darab volt belőlük, Gugolsz, Gurulsz, Gubbaszt, Gácsér, Gereben és Grófó. Azután büszkén odahívott a kutyája takaros kis kutyaházához, hogy megismertesse velem őt. A kutyája nagyon intelligens volt és fajtiszta. Nagyon szerette a kis gumi kacsáját, a piros pöttyös labdáját és a kedvenc étele a sült marhahús volt. A neve pedig Mackó volt. Mikor ezzel megvoltunk elindultunk a ház felé, de megláttam, hogy a pajta mellett le volt takarva egy nagy lepedővel valami. Megkérdeztem a bácsit, hogy az ott mi, de ő nem válaszolt, hanem behívott, hogy megkínálhasson az erdei finomságaival. Miután mindeniket megkóstoltam azután behívott a nappaliba, ahol volt egy nagy karosszék, mellette sok-sok újság és egy pofás kis papírmikulás. A kandallóban nagy lánggal égett a tűz és a kandallón sok rejtvény volt. A szoba sarkában volt egy nagy zsák tele levelekkel. Hirtelen kíváncsi lettem, hogy mi lehet benne, ezért megkérdeztem, hogy mi ez a sok levél. A bácsi odament a zsákhoz és kihúzott egy levelet, amin az én írásom volt. Miután elolvastam, rájöttem, hogy ő nem lehet más, mint a Mikulás. Mikor látta, hogy rájöttem, ki is ő valójában akkor egy nagyot nevetett:HO-HO-HO-HO!!!!
Azután kimentünk és megmutatta, hogy mi van a ponyva alatt: egy hatalmas és piros szán, és abban volt a Mikulás fehér sapkája, a zöld subája és a fekete hócsizmája. S nekem még azt is elmondta, hogy ő az a Mikulás, aki az ajtóba teszi le az ajándékokat és nem megy be a házakba.
Ezek után kikísért az erdőből és megmutatta a hazafelé vezető utat. Boldogan megköszöntem a vendéglátást és megöleltem a Mikulást.
Ő ezért megígérte hogy minden évben meg fog látogatni.