Benő Mátyás (7 éves): Mikulás az elveszett manó nyomában

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Mikulás, aki egy hasonló bolygón  élt mint a Föld, de űrlények laktak rajta. Mikulás minden űrévben Űrember 42-én (december 24-én) kedves ajándékokkal lepte meg Űritusz bolygó lakosait. Egyszer olyan vicces ajándékot hozott a Mikulás, hogy az űrlények csak nevettek rajta: – Ha – Ha – Ha… Ez az ajándék egy tekergetős jaték volt, amiből külömbnél külömb kütyük ugrottak szét, amit a Mikulás mindenféle bolygókról gyüjtött össze: görbe élű kocka, forró jég, rövid nyakú zsiráf, lapos gömb, repülő bálna, fekete hópehely, vízi cica, keserű vattacukor, kincses csillag, borzas tejút…. és még sorolhatnánk tovább. Ez hozta meg a kedvét a kiváncsi manónak, Mityunak, a felfedező útra. Anélkül, hogy szólt volna a barátainak űrhajóra szállt és barangolni kezdett bolygóról bolygóra. Addig kóborolt, míg a Föld nevű bolygóra tévedt. Végül ott is maradt úgy megtetszett neki ez a csodálatos hely. Ez idő alatt barátja, a Mikulás mindenfelé kereste. Átjárt minden bolygót, minden holdat, minden csillagot, még a Földet is, de hiába sehogy sem találta meg. A kis manó egy emeletes ágyba bújt el, ahol sok ismerőse lett: Puki, Pokroc, én, vagyis Benő Mátyás, Gondolat Elterelő Álom Párna, Nulla, Cuki Pingvin és még sok-sok új barát. Szegény Mikulás csak sírt és sírt és egyre csak kereste Mityut, aki egy fényes zöld űrruhás, barna csizmás, vörös hajú, piros sapkás manó volt, pont beillet a játékvilágba, ahova épp becsöppent. A következő évben végül úgy döntöttem, hogy írok a Mikulásnak, hogy Mityut is ajándékozza meg. Azon a Karácsonyon valahogy az űrbeli Mikulás jött el hozzánk, mert az északi sark helyett az űrbe repült a levelem, talán beakadt az egyik űrhajóba, amely a Földről indult az űrbe. Amikor megérkezett nagyon meglepődtem, még sosem láttam ilyent: pici volt, mint egy kukac, zöld és zselés, mint a slime, és egy lila almát tartott a kezében, merre voltak az ajándékok nem is tudom.
Nagyon örült a két barát, hogy újra találkoztak, még az ajándékról is elfeledkeztek. Aztán, hogy megköszönje a Mikulás, hogy ilyen szépen vigyáztam kedves barátjára, az űrbe repített. A legjobb az volt, amikor a IO-ról a Földet néztem, pont olyan picinek láttam, mint innen lehet látni a bolygókat. Hosszú utunkról visszatérve bebújtam az ágyba és azon az éjjel szépeket álmodtam, arról, amit ott láttam. Ha nem hiszitek el járjatok utána, ott laknak az egyik fényes csillag árnyékába.

This entry was posted in Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok. Bookmark the permalink.

5 Responses to Benő Mátyás (7 éves): Mikulás az elveszett manó nyomában

  1. Balázs says:

    Kedves Mátyás!
    Ez egy igazán komoly kis mese! Gratulálunk hozzá! Reméljük van még ott több is, ahonnan ez jött, ìgy izgatottan várjuk máris a következôt … 🙂

    Ami részleteket illetti, egy pár dolgot azért szeretnénk leellenôrizni! 😉 Ma este már utazunk is a Fényes Csillag Árnyékába!!! Te is ott leszel? Találkozzunk ott!!!

    Anita, Zsófi, Gréti & Balázs

    • Mátyás says:

      Sziasztok ,ott vagytok ????????? Hát Ha igen,akkor ha kitudok bérelni egy ûrhajót igen!!!!!!!!!!!!!!!!!!ott leszek !!!!!

  2. Mesi says:

    MikuMatyi, ez csodálatos mese, gratula a kis kobakodhoz, nagyon sok fantázia van benne!!! Eszternek a legjobban az tetszett, hogy Cuki Pingvin is van a mesédben:) Elolvasnánk a folytatását is!!!! Puszi!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.