Amikor egy szép nap, kisgyerek koromban, boldogan hógolyóztam kint az udvarban összegyúrtam egy jó nagy adag havat, s megcécloztam a kaput. Nekikészültem, összpontosítottam és dobtam…Meghallottam egy koppanást. Először megijedtem, majd odafutottam. Megláttam egy hatalmas nagy hódombot amin egy ajtó volt, és rénszarvasok vettek körül. Kíváncsiskodva megkopogtattam az ajtót. Nem hallottam semmit. Nagyon izgatott voltam, hogy mi van bent ezért bekukucskáltam. Leesett az állam! Észrevettem egy hatalmas nagy kandallót, s mellete valamit vagy valakit aki tiszta ezüst színű ruhában volt. Becsuktam magam után az ajtót, és beljebb merészkedtem. Úgy bámészkodottam össze- vissza, hogy megbotlottam valamibe. Nagyot visítottam:
-Áúúúúúú! -A visításom alatt hallottam s éreztem, hogy odafutott hozzám valaki, és felsegített.
-Mit keresel itt? –kérdezte amiközben forró teát adott.
-Hát tudod, h-óóó-g-o-l-y-ó-z-t-a-m.- hebegtem. -És te ki vagy?
-Én Szent Miklós, a Mikulás vagyok.
-Kérdezhetek pár dolgot?- kérdeztem kíváncsian.
-Persze, nyugodtan!
-Oké: Mi a kedvenc időtöltésed?, Kik a barátaid?, Ők hogyan néznek ki?….
-HO-HO-HÓ! Először csak egyet, de mindegy, válaszolok az összes kérdésre egy történettel. Jó?- kérdezte.
-Jó!
-Na jól figyelj:
Egyszer amikor még kicsi voltam minden december ötödikén, valami furcsa módon ajádékot kaptak a jó gyerekek, a rosszak pedig szenet vagy virgácsot . Volt olyan, hogy én is kaptam virgácsot, de nagyon ritkán. Ez így folytatódott egészen addig amíg azon vettük észre magunkat, hogy nem volt aki ajándékot hozzon nekünk. Azelőtt én is gondolkoztam azon, hogy de jó lenne Mikulásnak lenni. Ezért egy csoda folytán az álmomban megjelent egy nagyszakállú, szemüveges Mikulás, aki ezt mondta nekem:
-Átadom neked a Mikulás szerepet, én már nem bírom, túl öreg vagyok hozzá!
-Rendben, de mit fogok csinálni? – de már erre a kérdésre nem kaptam választ…
Amikor végetért az álom akkor nem az igazi házamba csöppentem, hanem ebbe a házba. Volt egy ajtó amin beléptem. Annyi zöld színű ruhás Manót láttam -akik aztán a barátaim lettek-, mint hangyát a hangyabolyban. Mindenki sürgött forgott, megvolt mindenkinek a saját munkája. Az egyik Manó hozzám jött és feladta rám ezt a ezüst kardigánt. Közeledett a tél. Készen voltak az ajándékok, már csak a kiosztásra vártak. A rénszarvasok kint voltak. Én pedig húztam fel a kedvenc csizmámat. Mindenki készen volt, az egyik Manó írt egy listát, hogy kihez kell menni. Alig vártam, hogy elvihessem az ajándékokat, ezért is lett a kedvenc időtöltésem…Kiosztottunk mindent ajándékot mindenkinek. A sok ajándékozás után nagyon elfáradtam, ezért lefeküdtem majd elaludtam s most keltem fel, mert jön a következő ,,szezon’’.
-Megválaszoltam az összes kérdésedet?
-Igen.
-Eljössz, eltekergünk a Manók gyárába?
-Persze!
Amikor beléptünk, akkor az egyik Manó készített nekem egy kicsi makett zongorát, mert tudta, hogy én nagyon szeretek zongorázni.
Egyszer csak annyit hallok:
-Ébresztő, kelj fel!…
Mire kinyitottam szemem az anyukámat vettem észre, és csak ennyit mondtam:
-Mikulás akarok lenni!!
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
