Nagyon szerettem volna találkozni a Mikulással, mert annyi minden jót hallottam róla. Elhatároztam, hogy kiírom az ajtóra, hogy: „Kedves Mikulás, légyszíves gyere be!”Eljött december 5-dike. Délután valaki kopogott az ajtón. Mikor ajtót nyitottam ott állott a küszöbön egy szakállas bácsi, aki nem is volt olyan nagyon öreg. Meglepődtem, amikor azt mondta, hogy ő a Mikulás. Nem volt rajta piros – fehér prémes kabát, hanem tréningbe volt öltözve, és a lábán a hétmérföldes csizma helyet futball cipő volt. Behívtam és megkínáltam egy forrócsokival.
Elmeséltem neki, hogy nagyon szeretek focizni és épp egy mérkőzésre készülők. Kiderült, hogy ő is nagyon szeret sportolni, és neki is a kedvenc sportja a foci. Meghívtam őt is a mérkőzésre. Azt mondta, hogy elvisz engem az autójával, ugyanis nem szánnal jött, mert eset az eső. Zöld színű elektromos autója volt, ami úgy száguldott, mint a villám. Csodálkoztak is a csapattársak, amikor bemutattam nekik az új barátomat. Nagy örömünkre beállt a mi csapatunkba játszani. Amikor lejárt a félidő és mi vezettünk, egyszer csak sípszót hallottunk. A manók sípoltak, ezzel a jellel értesítették a Mikulást, hogy itt az ideje indulni a többi gyerekhez, mert már mindenki türelmetlenül várja. Elbúcsúzott tőlünk, de megígérte, hogy még máskor is meg fogja látogatni a mi csapatunkat és nagyon drukkol nekünk. Azzal visszaült az autójába és eltűnt a láthatáron. Aznap a mérkőzést megnyertük.
Este fáradtan, de elégedetten aludtam el. Reggel mikor felébredtem az ágyam mellett találtam egy futball cipőt, meg egy futball labdát. Tudtam, hogy ez csak az én Mikulás barátom lehetett.
Téged is biztosan meglátogatott, ha szófogadó voltál.
+36 70 9432105
mese@tekergomeseosveny.hu
