Both Zsuzsa

Both Zsuzsa

Both Zsuzsa

Varázsmese ez. Azért csatlakoztam a csapathoz, mert elég volt. Elég volt eddig lemaradni, kihagyni a csodát. A csoda pedig történik, velünk vagy nélkülünk. Na, én nem akarom, hogy nélkülem történjen.
Látni, érezni, tapasztalni akarom. Minden formájában. Jöjjön be a lábamon keresztül, ha táncolok, rezegtesse meg a hangszálaimat, ha énekelek, gyönyörködtesse a szemeimet az a szépen kanyargózó sok kacskaringó, ha kézzel munkált szép tárgyat látok, kússzon csak be a hallójárataim minden apró zugát betöltve az a dallamfoszlány, töltse el a lényem egészét a jóérzés, a biztonság, hogy nem mese, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig ráébred tévedésére és megjavul. Mese nincs, ennek így kell lennie. Megmondta ezt már annyi mese. Hallgassuk odaadással. Mi felnőttek úgy, ahogyan a gyermekek teszik. Hagyjuk, hogy nyűgözzön le. És hogy két mese között jobban tudjuk megemészteni a hallottakat, hogy észrevétlenül morzsolhassuk el azt a könnycseppet a szemünk sarkából, hogy nyugodtan elkacaghassuk magunkat, ha csattanós a mese vége, én majd énekelek és meg is tanítom, mert együtt énekelni még jobb. Mert nótából is végtelenül sok van, akárcsak meséből.

This entry was posted in miért tekergek. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.