Hol volt hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény legény. Egy szép városban élt, amelynek Aranyvölgy volt a neve. Ebben a városban élt egy király, akinek volt egy gyönyörűséges leánya. A király kihirdette, hogy annak adja leányát, aki lehozza az égről a legfényesebb csillagot. Meghallotta ezt a szegény legény, el is indult.
Ment mendegélt elért Kerekerdő szélére. Az út mellett talált egy táblát, az állt rajta, hogy könnyen el lehet tévedni az erdőben. A fiú azonban folytatta útját, bement az erdőbe, körülnézett, óvatosan lépkedett az aranyló avaron. Többször is ugyanazon a helyen találta magát, s amikor már igazán kétségbeesett volna, egy Réz paripát pillantott meg. Odajött a szegény legényhez, ő megsimogatta csillogó sörényét és felült a hátára.
A Réz paripa elvitte őt a Réz hídhoz. A híd mellett talált egy Rézkardot. Felvette a kardot, és ahogy tovább ment volna a híd közepén egy háromfejű Sárkány állta útját. A fiú gyorsan nekirontott a Sárkánynak a Réz karddal és sikerült mindhárom fejét levágnia. A híd másik végében egy Ezüst paripa állt. A Réz paripa nem jött tovább vele, úgy hogy a fiú átsétált a hídon, megsimogatta az Ezüst paripát és felült a hátára.
Az Ezüst paripa elvitte őt az Ezüst folyóhoz. A partján megálltak a fiú leszállt a lóról. A folyóban egy hatalmas Ezüst halat pillantott meg. Gyorsan elővette Réz kardját és odasuhintott a halhoz, de sehogyan se bírta megsebesíteni. A szegény legény gondolkozott, hogy mitévő legyen, talán ha a kardot belemártaná elébb az Ezüst folyóba, s az ezüstté válna… S valóban! A kardja immár Ezüst kard lett. Az Ezüst karddal sikerült is megölnie a halat, szépen csillogó pikkelyéből egyet eltett tarisznyájába. Ezüst paripája ekkor dobbantott egyet a lábával, mire az Ezüst folyó megszilárdult. A fiú átsétált a befagyott vízen. A túloldalon egy Arany paripa állt előtte. A szegény legénynek nem volt könnyű dolga, mert az Arany paripa össze- vissza csapkodott a farkával, meg a sörényével. Végül csak sikerült megsimogatnia, mire a ló megszelídült és a fiú a hátára ülhetett.
Elindultak s nem sokára egy Arany várhoz értek. A kapuja viszont be volt zárva egy Arany lakattal. A fiú nem bírta a lakatot levágni Ezüst kardjával, de a közelben megpillantott egy Arany tavat. Kardját a vízbe mártotta, mire az Aranykarddá változott. Ezzel a karddal már könnyedén levágta az Aranylakatot. Bement a várba be egy hatalmas csarnokba, ahol egy Aranytrónuson egy szőke hosszú hajú, fekete ruhás lány ült. Ruháját csillagok borították. Egy Arany teleszkóp állt mellette. A lány kedvesen köszöntötte a szegény legényt, s megkérdezte mi járatban van. A fiú elmesélte kalandját a lánynak. Leszeretném hozni az égről a legszebb csillagot!- mondta végül. A lány megsajnálta a szegény legényt. Nézd meg a ruhámon egy csomó csillag van, tudnék neked adni egyet, a legfényesebbet, ha adnál cserébe valamit nekem, jó lenne, mondjuk egy varázsszer. A szegény legénynek eszébe jutott az Arany kardja. A gyönyörűséges lány felé nyújtotta. A lány megnézte aztán így szólt hozzá: ezt inkább tartsd, meg magadnak, ez túl drága kincs, erre még szükséged lehet ez egy varázskard. A szegény legény eltette a varázskardot. Eszébe jutott a halpikkely, amit leszedett az óriási halról. Elővette tarisznyájából és a lánynak nyújtotta. A lány igen meglepődött honnan szerezte, a szegény legény elmondta hogy egy óriási halról szedte le. Elfogadta az ajándékot. A fiú elvette a csillagot, majd elbúcsúzott a lánytól. Kiment felült az arany paripára. Elhaladtak az Ezüst folyó mellett, itt átült az Ezüst paripára, aki elvitte őt a Réz hídhoz. A Réz hídnál már várt rá a Réz paripa. Ráült, és az kivitte őt Kerekerdő szélére. Ezután elbúcsúztak, a fiú elindult Aranyvölgybe. Megállt a királyi vár előtt, közölte az őrökkel, hogy meghozta a legfényesebb csillagot. az őrök bekísérték a király elé. A király nagyon elcsodálkozott a fényes csillagon, hívatta a lányát, nagy lakodalmat csaptak máig is élnek, ha meg nem haltak.