Pál Anna
Szép, kedves, szelíd, jó, hasznos, barátságos, csoda, boldog…Megtanultuk, hogy hagyjunk békét ezeknek a szavaknak, foglamazzunk kicsit választékosabban, beszéljünk mélyebben a dolgokról. Bemutatkozásnál, valakinek, valaminek a jellemzésekor külön kérés is szokott lenni, hogy hanyagoljuk ezeket, főleg, ha már többször elhangoztak, unjuk hallgatni, hogy mindenki kedves és mindenki jó, hallanánk már valami izgalmasabbat. Ha jobban belegondolok, én szeretném, ha ez a kör, ami szépségből, kedvességből, szelídségből, jóságból, hasznosságból, barátságosságból, boldogságból, csodákból áll, sosem ér véget, s minduntalan szélesebbre dagad. Tud ez is izgalmas és különleges lenni! Ezért is örvendek nagyon-nagyon, hogy valami olyasmivel lépdelhetek én is előfele, amiről azt gondolom, érinthetem vele ezeket az állomásokat folyton s folyvást. S örvendek én még annak is, hogy ez mind-mind gyerekek fejét símogathatja meg, s az ilyen fél felnőtt fejűeket is, mint ahogy velem tette egy mesekocsma során, s nem hagy mese nélkül senkit, aki szomjazik rá, csak még éppenséggel nem is tud róla. Remélem mostmár így vagy úgy, kicsi színnel, kicsi szóval, kicsi képpel, kicsi hanggal én is azon ügyködhetek, hogy mindenki tudjon róla!