Magam, mint tekergő

DSC_0301

Hajós Erika, mint tekergő

Magam, mint tekergő, három angyal büszke édesanyja, egy barna herceg felesége és egy csizmátlan kandúr gazdája vagyok. A mesés Kolozsváron láttam meg a napvilágot, iskolás éveim alatt a kincses város utcáin tekeregtem, mígnem egyszer csak áttekeregtem Budapestre. Angyalkáim születését követően keveredtem vissza a gyémánterdőbe, ahol rátaláltam a meseösvényre. Eddigi utamon sok-sok segítővel találkoztam, a mesepszichológiával, a meseterápiával, a mesepedagógiával, a hagyományos mesemondással, s ha néha eltévedtem a rengeteg erdőben, ők mindig segítettek, hogy visszatekeredjek meseösvényemre. Tekergek itthon és tekergek otthon, tekergek hegyeken és völgyeken, mert tekeregni jó!

Laci_kép

Gregus László, mint tekergő

Magam, mint tekergő, járom a világot, tekergek mesékkel és mesék után. Mesélek kicsiknek és mesélek nagyoknak – mindenkinek, aki szereti a meséket. Mert mesélni jó. Mert mesét hallgatni jó. És ahol felcsendül a mese, ott közösség van. Hiszem, hogy a mesemondás és a mesék egyidősek az emberiséggel. Korábban, mielőtt elindultam Tekeregni, együtt gurultam, bukfenceztem a mesékkel, vagy kint a természetben, a mesék ösvényén  tekeregtem. Volt, hogy a tekergések közben összetalálkoztam a mesepedagógiával és a meseterápiával, de az is előfordult, hogy csak önfeledten táncoltam, a tánc és a mozgás öröméért. De mindeközben a mese örök – ahogy a csillogó szemek és a tátott szájak is, amik a mesék nyomában járnak.

18110078_1385317634839928_878067132_o

Bedőházi Beáta, mint tekergő

Magam, mint tekergő egyszer elindultam, s az Üveghegyre feljutottam, de valamit nem jól fogtam, mert hason biz` én visszacsúsztam, s mikor leértem az aljba mesét hallottam a zajban.
Volt ott minden folklór, a mesepedagógia, a hagyományos mesemondás, ilyen-olyan miegymás egyik szebb a másiknál, elmesélni sem volna kár, de most inkább azt mondom el, hogy ezekből szemelgettem, ami tetszett mind elvettem, s szedegetem mai napig, míg a csillag le nem jő`. Azóta csak ünnepelek, minden napot láncba verek, a mesékkel világítok. A régivel  újat,  újjal a régit  össze fonom, vissza bontom,  hogy az évkör el ne tűnjön értetlenül, észrevétlen.
Így  indultam el újra az üveghegynek tetejibe, de most nem egyedül megyek, sok segítőm, sok tekergő mind jön velem együtt útra. Megyünk, megyünk tekeregünk. Gyertek velünk tekeregjünk, legszebb szépért együtt menjünk.

Pál Anna Brigitta, mint tekergő

Pál Anna Brigitta, mint tekergő

Magam, mint tekergő: ha lehet olyant, hogy nagyon sokmindennel szeressen az ember érdeklődéssel és odaadással foglalkozni, hogy egyszerre több útban megtalálni a kihívást, és több irányba kíváncsivá válni, akkor azt hiszem én az összes úton egyszerre szeretnék taposni, ami egy kicsit is lázba hoz. Az, hogy immár tekergőként említhetem magam is, úgy érzem minden irányba kinyúló érdeklődésemet kicsit egy pontba összpontosítja (talán ez lenne az én tekergő ösvényem?), a fejemben felbukkanó ötleteket keretbe foglalja, s ezzel a pereputtyal kicsit lehetek mindenki, aki lenni szeretnék. Ezért vagyok magam, mint tekergő egyszerre még diák, tekergő mesemondó tanonc, kicsit pedagógus, kicsit kézműves is, néha játékmester, néha fotós, néha értékesítő, egy nagyon kicsit pszichológus is, élményt, s történeteket gyűjtögető, de főként az, aki mostmár a népmesét is tárt karokkal nyújtja feléd, ha és ahogyan éppen csak fogadod.

Hacsi Panni, mint tekergő

Egyszer volt hol nem volt,  a Bükk lábánál a Sajó völgyében élt egy kislány ,aki nagyon szerette a meséket. Képzeletében megelevenedett az erdő és állatai apja szavai által, anyja verseket mondott neki , nagymamái meséi a régi időket idézték. Ez a csodavilág egyre kíváncsibbá tette a kislányt és ahogy nőtt növekedett maga találta meg a könyvek lapjai között a szebbnél szebb meséket és adta tovább a kishúgának. Telt az idő múlt az idő a kislányból nagylány lett, a nagylányból óvónéni , és egyre több gyermek hallgatta meséit. Az idő során elhagyta a Sajó völgyét, új otthonra talált más vidéken, Édesanya lett belőle. Akkor örült csak igazán amikor a kisfiának is elmondhatta  kedves történeteit. Történt egyszer, hogy a MESE egyszer csak megmutatta több arcát is, így az óvónéni megismerkedett a mesepedagógiával, a mesepszichológiával, a hagyományos népmese mondással, meseterápiával. Meséit azóta már hallgatják , kicsik és  nagyok, ifjak és vének, anyukák apukák, óvodában, iskolában, táborokban,gyermek és idősek otthonában, hajléktalan szállón. Ilyenkor  apró csoda történik, az emberek szemében csillagok gyúlnak  és a mesemondó szívét melegség tölti meg.

 Egyszer csak találkozott a Tekergő mesemondókkal akik kenyerespajtásukká fogadták és azóta is együtt tekeregnek hegyeken és völgyeken által.

Így van ez azóta is, holnap legyenek a Ti vendégeitek!

Tekeregj velünk Te is, kedves olvasó, meglátod, megéri!
Ők már velünk tekeregnek és színesítik utunkat:

Both Zsuzsa – népzenész, néptánc oktató, kézműves, Népművészet ifjú mestere
Bakó Katalin – mesemondó, énekes, Népművészet ifjú mestere
Bennő Katalin – népzenepedagógus
Bennő László – népzenész, waldorf pedagógus
Androsits Anna – élménypedagógus
Orza Bori – önkéntes mesemondó (diák – ELTE Bpd Péter Tanítóképző)
Bereczky Szilvia – önkéntes (diák – Tanítóképző, Kolozsvár)
Bozó Andrea – pszichológos, szexuálterapeuta
Albu Erika – önkéntes, népdalénekes
Tóth Mária Éva – önkéntes mesemondó
Ambrus Virág – önkéntes (diák)
Starmüller Boróka – önkéntes (diák)
Orbán Csala – önkéntes (diák)
Ambrus Zsófi – önkéntes (diák, Zeneakadémia)