Mezei Zsófia (12 éves): Álomország Mikulása

Számomra a Mikulás nem olyan, mint amilyennek mindenki hiszi. Ő tényleg öreg. De máshogy néz ki, mint ahogy azt megszoktuk. A szemei csillognak, boldogság és szeretet áramlik belőle, a szakálla földig ér. Vékony, magas , szálkás testalkatú. Nagyon szereti az embereket, mert tudja, érzi, hogy a szíve mélyén minden ember tud kedves lenni. Legjobb barátai aaz állatok. Velük mindent megoszt, minden gondolatát, minden ötletét nekik mondja el. Van egy szobája a leveleknek, ami óriási. A szíve nagyobb, mint az embereké. Minden este leül az ablakához, onnan nézi a csillagokat. Ők elmesélik neki, hogy mi történt a nagyvilágban, ki hogy viselkedik, kinek van szüksége a segítségére. Ezért ismeri minden gyerek vágyát.
Egyszer én is találkoztam Vele.  Gyönyörű nap volt és én egy park mellett sétáltam el. Egy padon  ült, azon a bizonyos padon. Fejét lehajtotta, szomorúan nézett a földre. Odamentem hozzá, leültem mellé, erre Ő rám nézett. Szeme végtelenül szomorú volt. Kicsit értetlenül nézett, majd felsóhajtott. Elmondta, hogy nem szokott emberekkel beszélni személyesen, csak a leveleiket olvassa el. Azt mondta attól fél, hogy a hétköznapokban nem fogadnák el. Megnyugtattam. Kiderült, hogy csak látogatóba jött. Mindig utazik a világban. Most éppen itt van, és olyan dolog történt vele, mint még soha, mondta szomorúan. Kicsúfolták. A szakálláért. A  kedvességéért. Ő meg nem tudta, hogy mit tegyen. Segítettem  Neki, megvigasztatltam. Akkor még nem tudtam, hogy ki Ő valójában. .Amikor elköszöntünk felfedte valódi kilétét. Csak álltam ott ledöbbenve. Szomorúan és csodálkozva figyeltem távolodó alakját, ami lassan elveszett a tömegben. Vettem egy nagy lélegzetet, hazamentem, hogy gondolkodhassam a történteken.
Jobban belegondolva, örülök, hogy találkoztunk, kicsit elbeszélgethettünk és reményeim szerint megvigasztalhattam. Megnyugtat a tudat, hogy egy kicsit hasonlít ránk, emberekre. Ne csak kérjünk tőle, hanem néha kérdezzük meg tőle, hogy ugyan biza kedves Mikulás hogy érzed magad? Jól vagy? Segítsünk- e Neked valamiben? Ne csak egyszerűen tegyük az ablakba a levelet, a sütit és a tejet, hanem írjuk oda, hogy kopogj be bátran, ha kedved  van  beszélgetni, mert szívesen meghallgatunk. Én legalábbis bármikor!

Kategória: Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..