Trubács Henriett (11 éves): Álomország Mikulása

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háromszögű kis kunyhó, ami belülről nagy, de kívülről kicsi volt. Színes háromszögű kis sapka, a végén pedig egy ajándék tündökölt. Abban élt a nagy hűhós Mihólás, akinek sok kis törpentyűje volt, olyan mértani testek, akik színes és szívecskés bojtos sapkában szorgoskodtak. Volt egy segítője, akit Lócaficának hívott. Neve onnan ered, hogy mikor pakolták be az ajándékokat a hordozóba, mármint a repülő békába, folyton addig húzogatta, igazgatta a lócát pirinyó termete miatt, amíg el nem érte a repülő békát. Sokszor nevettek is rajta a többiek.
Egyszer eljött az a nap, amikor találkozhattam vele, mert egy kirándulás alkalmával pont az Északi-sarkon sétáltam. Néztem az állatokat, de egyszer csak megpillantottam egy háromszöget. Bekukucskáltam az ablakon, és hirtelen azt hittem, matek óra van, de rájöttem, hogy azok az apró  mértani testek mozogtak. Így hát elkezdtem nevetni, és mikor közelebb mentem, megpillantottam egy színes fodros ruhás emberkét, állítolag Mihólás a neve. Bementem és elég barátságosnak tűntek az ott lévők, majd láttam, hogy nagy munkálatban vannak: pakoltak, csomagoltak, énekeltek, táncoltak, húztak, raktak és nagy hűhóval ott állt a Mikulás. Köszöntött engem, mosolygott reám és megölelt. Akkor ismertem meg őt, a híres Mihólást. Jó barátok lettünk, és szárnyaltunk a repülő békával. Állítólag, azért kapta ezt a nevet, mert repül és, mikor fékez, olyan hangot ad ki, mint egy béka: brekkeeekkeeeee…! Találkoztunk jó gyerekekkel, és felvettünk egy olyan köpenyt, ami láthatatlanokká varázsolt minket. Így osztottuk ki az ajándékokat, majd segíteni mentünk a Jézuskának.
Szegény Mihólás mindig nagy munkában van, és egész évben készítí az ajándékokat. Én is voltam segíteni, és rájöttem, hogy bizony nehéz feladat ez. A csomagolópapírt is kézzel festi Lócafica, hogy még varázslatosabb legyen. Én addig a törpentyűket forró csokival és mézeskaláccsal kápráztattam el. Egy perc alatt tíz ajándékot csomagoltunk be Lócaficával. A törpentyűkkel csomagoló versenyt rendeztünk, amit nagy meglepetésemre én nyertem meg. Tánccal és közös énekléssel dobtuk fel a hangulatot. Mostmár értem, miért ősz a Mihólás. A manók nagyon aranyosak, de huncutak is, mivel folyton felcserélnek pár ajándékot. Ilyenkor Mihólás mérgében megrázza a fejét, és szakállából hullani kezd a hó, aminek a gyermekek nagyon örülnek. Gondoskodtam róla, hogy a törpentyűk minél többet huncutkodjanak, hogy Mihólás minél többször rázza meg a fejét.
Én is írtam levelet a Mihólásnak, még mielőtt találkoztam vele, és olyan szerencsés voltam, hogy személyesen adta át nekem az ajándékot.
Csodálatosan éreztem magam a Mihólással, és játékos kaland volt a mienk! Remélem, majd egyszer ír nekem egy levelet, amiben felidézi kalandjainkat, és küld nekem egy törpentyűt, lehetőleg Lócaficát!

Kategória: Álomország Mikulása meseíró pályázat, meseíró pályázatok | A közvetlen link.

6 hozzászólás a(z) Trubács Henriett (11 éves): Álomország Mikulása bejegyzéshez

  1. Erika szerint:

    Nagyon otletes, aranyos mese! Ez tortenik amikor a gyerek kepzelete szarnyal! Gratulalok!

  2. maki ilona szerint:

    Csodás ,gratulálok, Henriett Trubács

  3. Hegedűsné Éva szerint:

    Nagyon édes, kedves kis mese, szívből gratulálok Hennike.

  4. Matyi Eva szerint:

    Nagyon szep meset irtal Henikem <3 Hagyd mindig szaguldozni a kepzeleted, ugy mint most, es mindig varazslatos lesz a vilag korulotted 🙂

  5. Biró Sára szerint:

    Nagyon ügyes,szép szívből gratulálok!

  6. Tóth Györgyné szerint:

    Gratulálok sok szeretettel, és ne hagyd abba a meseírást, mert nagyon ügyes kislányka vagy. Jiívánok a továbbiakhoz is sok sikert.
    Gizusmama

Hozzászólás a(z) maki ilona bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..