Benő Mátyás (7 éves): Mikulás az elveszett manó nyomában

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Mikulás, aki egy hasonló bolygón  élt mint a Föld, de űrlények laktak rajta. Mikulás minden űrévben Űrember 42-én (december 24-én) kedves ajándékokkal lepte meg Űritusz bolygó lakosait. Egyszer olyan vicces ajándékot hozott a Mikulás, hogy az űrlények csak nevettek rajta: – Ha – Ha – Ha… Ez az ajándék egy tekergetős jaték volt, amiből külömbnél külömb kütyük ugrottak szét, amit a Mikulás mindenféle bolygókról gyüjtött össze: görbe élű kocka, forró jég, rövid nyakú zsiráf, lapos gömb, repülő bálna, fekete hópehely, vízi cica, keserű vattacukor, kincses csillag, borzas tejút…. és még sorolhatnánk tovább. Ez hozta meg a kedvét a kiváncsi manónak, Mityunak, a felfedező útra. Anélkül, hogy szólt volna a barátainak űrhajóra szállt és barangolni kezdett bolygóról bolygóra. Addig kóborolt, míg a Föld nevű bolygóra tévedt. Végül ott is maradt úgy megtetszett neki ez a csodálatos hely. Ez idő alatt barátja, a Mikulás mindenfelé kereste. Átjárt minden bolygót, minden holdat, minden csillagot, még a Földet is, de hiába sehogy sem találta meg. A kis manó egy emeletes ágyba bújt el, ahol sok ismerőse lett: Puki, Pokroc, én, vagyis Benő Mátyás, Gondolat Elterelő Álom Párna, Nulla, Cuki Pingvin és még sok-sok új barát. Szegény Mikulás csak sírt és sírt és egyre csak kereste Mityut, aki egy fényes zöld űrruhás, barna csizmás, vörös hajú, piros sapkás manó volt, pont beillet a játékvilágba, ahova épp becsöppent. A következő évben végül úgy döntöttem, hogy írok a Mikulásnak, hogy Mityut is ajándékozza meg. Azon a Karácsonyon valahogy az űrbeli Mikulás jött el hozzánk, mert az északi sark helyett az űrbe repült a levelem, talán beakadt az egyik űrhajóba, amely a Földről indult az űrbe. Amikor megérkezett nagyon meglepődtem, még sosem láttam ilyent: pici volt, mint egy kukac, zöld és zselés, mint a slime, és egy lila almát tartott a kezében, merre voltak az ajándékok nem is tudom.
Nagyon örült a két barát, hogy újra találkoztak, még az ajándékról is elfeledkeztek. Aztán, hogy megköszönje a Mikulás, hogy ilyen szépen vigyáztam kedves barátjára, az űrbe repített. A legjobb az volt, amikor a IO-ról a Földet néztem, pont olyan picinek láttam, mint innen lehet látni a bolygókat. Hosszú utunkról visszatérve bebújtam az ágyba és azon az éjjel szépeket álmodtam, arról, amit ott láttam. Ha nem hiszitek el járjatok utána, ott laknak az egyik fényes csillag árnyékába.