Sőrés Rozka
Magam, mint tekergő, bármerre jártam, bolyongtam, mindig – valahogy – mesébe botlottam. S volt, amelyik szinte kérte, hogy mondjam el, adjam tovább. Kerékpárra pattantam és úgy meséltem. Magam is tekergő életet éltem. Majd a tekergő névbe beleszerettem, de már foglalt volt, így elvetettem. Aztán ők hívtak, hogy tekeregjünk együtt! Naná, hogy melléjük szegődtem! Így, mégiscsak Tekergő lettem!