Hol volt, hol nem volt az óperenciás tengeren is túl, volt egy kis békés falucska, amelyet egy tekergő ösvény vett körül. Ez az ösvény olyan volt mint egy labirintus, annyira tekeredett.

Ebben a faluban élt egy család akiknek nagyon sok állatuk volt, kakas, tyúk, kiscsibék,  kutya, macska, malacok, tehenek, libák, kacsák és még sorolhatnám… Ezeket az állatokat nagyon szerette a család és az állatok is szerették a gazdáikat.

A falu lakói a családot kirekesztette, ennek az volt az oka, hogy nagyon keveset látták őket, a család nem igazán vett részt semmilyen ünnepségen gyűlésen, mert az állatokat nem hagyhatták magukra. Sok munka volt velük és ez kitöltötte a mindennapjaikat. Még a bevásárlást is futtába végezték, hol az anyuka rohant, hol az apuka, volt hogy a gyerekek siettek el megvenni a szükséges dolgokat. A falubeliek ezt nem igazán értették meg.

A faluból senki nem tudta, hogy hova is vezet az ösvény,ami körbe öleli a falut, mert soha nem mertek átmenni rajta, féltek, ha nekivágnak eltévednek és nem találnak haza. Viszont, ahogy teltek múltak az évek egyre kíváncsibbak lettek. Egy nap elhatározták, hogy másnap mikor felkel a nap együtt elindulnak és felfedezik az ösvényt, megnézik mi van az ösvényen túl. Úgy is lett csak a család és az állatok nem tartottak velük. Kíváncsiak voltak ők is, főleg a gyerekek, de nem akarták az állatokat magukra hagyni egy percre sem.

A falubeliek, úgy eltévedtek, hogy senki sem talált ki az ösvényből, de haza sem találtak, ráadásul egymástól is jól elkeveredtek. Mindenki jajveszékelt, mert beesteledett, éhesek, szomjasak voltak és bizony féltek is, hallani hallották egymást, de nem találtak egymásra. A segítségkérésüket a család is hallotta és azon gondolkodtak, hogy tudnának segíteni nekik. Egész éjjel fent voltak és tanakodtak, miként tudnának úgy segíteni, hogy ne járjanak úgymint a többiek. Aztán eszükbe jutott egy ötlet mikor rápillantottak az ólokra.

Reggel mikor a nap felkelt, útnak eredtek, de ők sokkal okosabban mint a többiek. Megbeszélték szeretett állataikkal, hogy egy láncot kell alkotniuk, hogy mindenki visszataláljon. A kakas maradt az ösvény bejáratánál és folyton kukorékolt, ezzel is segítve gazdáit, kakas után a kiscsibék, aztán a tyúk, a libák, kacsák következtek és így tovább. Mindenki hallatta a hangját. A kutyus vezette a gazdáit. Sok idő telt el mire rábukkantak egy-egy falubelire, ők is beálltak a láncba. Mikor a nap a legmagasabban járt akkor találták meg az utolsó embert is. Abban a pillanatban a kutya rátalált az ösvény kijáratára is, ami pont a falu másik végén volt. Hogy nehogy megint eltévedjenek visszafelé indult mindenki, már este lett mire haza értek. Nagy volt az öröm. Egy igazi nagy lakomát tartottak, melyre a családot és az állatokat is meghívták. Hogyha minden embert meg nem találtak volna az én mesém is tovább tartott volna.

Pin It on Pinterest

Share This