A minap meglátogattam nagymamámat a szomszéd faluban . Nagyon szeretek hozzá menni, mert mindig mesél nekem érdekes történeteket amelyeket ő is úgy hallot az édesanyjától. Talán ez volt a legérdekesebb amit most mesélt.Ez a történet egy asszonyról szól akit az egész falu Hétszemű Rózsának hívott. Volt annak becsületes neve is de azt már mindenki elfelejtette. Azért hívták hétszeműnek, mert ő bizony mindig mindent meglátott ami a faluban történt, de nem csak meglátta, el is mondta mindenkinek, de nem úgy ahogy látta hanem úgy , hogy érdekes legyen. Egyszóval nagyon pletykás volt. Egy szép kis takaros házban élt a férjével a falu közepén, a kocsma mellet. Szerette itt Rózsa, mert a kocsmába mindig történt valami amit ellehetett pletykálni. A férje, ügyes, szorgalmas ember volt. Szégyelte is sokszor, hogy a felesége ilyen pletykás, veszekedtek is eleget emiatt, de Rózsa csak Rózsa maradt.
Az udvarukon egy szép szőlőlugas volt, emögül szokott Rózsa leskelődni, hallgatozni, hogy ő legyen az első aki valami hírt hall.
Egyik este is épp itt leskelődött, amikor már úgy gondolta, hogy semmi sem fog történni, hát egyszer csak nyílik a kocsma ajtó és Albert tántorog ki rajta. Albert úgy gondolta, hogy a kerteken keresztül megy haza, hogy ne lássák, hogy felöntött a garatra. Igen ám, de Rózsa észrevette és azonnal utánna eredt, hogy lesse meg. A kertben kukorica volt ültetve. A kukorica kórója zörgött így Albert is észrevette, hogy követik. Azonnal tudta, hogy ez Rózsa. Gondolta próbára teszi, hogy tényleg olyan pletykás. Megállt és elkezdett beszélgetni egy kóróval.
– Kérem szépen, azonnal álljon félre az utamból, különben nem állok jót magamért!
Erre Rózsa rögtön felfigyelt, de az volt a baj , hogy a kóróktól nem látott, csak hallotta a beszélgetést.
Albert megint mondta, dühösen:
– Mondom, hogy félre! Mi az? Maga nem hall? Semmibe vesz engem!
Majd ütni kezdte a kórót. A kórók zörögtek, Albert meg folytatta a „verekedést”.
-Szégyelje magát, szemtelen, adok én magának- így üvöltött. Még egy tökbe is belerugott, ami a kukorica között volt.
– Kellett ez magának, hát megkapta! –kiálltotta Albert és haza ment.
Rózsa előjött a rejtekhelyéről, és egyenest a szomszédba ment, hogy elmondja a nagy hírt.
– Jaj, képzeld Mari mi történt! Albert a kertben agyonütötte a rendört!
Elindult a fél utca petroleumlámpákal, keresték a kukoricásban a rendőrt. A csödületre előkerült a rendőr is.
– Hát maguk itt mit csinálnak? Elment az eszük? – kérdezte az embereket.
Erre az emberek: – Hát a rendőr úrat keressük, azt mondta Rózsa, hogy Albert megverte önt.
Jót kacagot a rendőr, de mindjárt rájöttek az emberek is, hogy Rózsa nem mondott igazat. A hangos beszédre oda került Albert is, kezdet kijózanodni és elmondta, hogy ő bizony akarattal csapta be Rózsát, hogy meggyőződjön afelöl, hogy tényleg olyan pletykás ahogy mondják.
Rózsa pedik csak egyet hajtogatta, hogy ő bizony a két fülével hallotta a verekedést. Az emberek jót nevettek és hazamentek. A férje szégyelte nagyon, hogy neki milyen pletykás felesége van de Rózsát megváltoztatni nem tudta.