Lekucorodtunk a mandulafa árnyékába, s körül ültük tizennyolcan nagyanyó piciny termetét. Kérleltük, mondjon egy szép mesét.Nagyot sóhajt, s rákezd nyomban- de előtte még elhadarom, milyen is ő valójában.

Halk szavú, csendes, jámbor,- hajlott hátú, érdes kezű, dolgos, őszkontyos asszony- hát ilyen a nagyanyó.

S ha már a terebélyes mandulafa tövébe ültünk, így kezdte történetét.

Ez a fa három csodás mandula mag történetéből bújt ki a földből.

Megesett, réges -régen, azon előtte is, hogy igencsak szegény vót a nép.

Palkó, a szegény suszter inas harmadik fia volt, ez a mese is épp róla szól.

Mondja, atyja, ki maga is a nép embere vót:-Eredjetek fiaim szerencsét próbálni, s három igaz esztendő múlva térjetek vissza a jussotokkal.

Mit volt mit tenni, útnak porába eredtek, s az úton addig haladtak előre, míg egy három ágú keresztúthoz értek.

Három kerek esztendő múlva itt találkozunk, s akkor együtt hazamegyünk s megörvendeztetjük magára hagyott apánkat.- mondá a legnagyobb.

El is váltak, ki erre, ki arra:- Palkó, pedig amarra járta útját. Csak hamar mindhárman szolgálatba álltak.

Palkó, suszter inas lett, egy suszter mester műhelyében- hiszen, otthonról is e tudománnyal indult útjára apja műhelyéből. Igazi, remek lábon járó lábra valókat teremtett. Hét országból csodájára jártak gyékényes papucsának, metszett sarujának, klumpájának, finom szőttes cipellőinek, és a legnemesebb bőr veretes sarkantyús csimmájának!

Becsületesen szolgált, s már épp haza is vágyott, mikor is az öreg suszter apó elé állott.

 Szolgálatom letöltöttem, szeretném a jussom, tudod apó haza vágyom.

S mivel szépen becsülettel szolgáltál, adok néked háromszáz aranyat, avagy három mandulát.

Na fiú, ha a pénzt veszed el, tudd, hogy nem tiszta szívből adom. De ha a három mandula magot választod azt tiszta szívvel adom.

A fiú azt gondolta magában:- Ha az én szolgálatom teljes szívből való vót, akkor ezt a három magot veszem el, hisz apó is biztosan jó szívéből adja.

-Ezt veszem el, mondja vót, s megfogta a három magot. Adjon áldást utamra, s én elindulok.

Menj békével, s áldással fiam, járj szerencsével utadon.

Palkó szedte lábát, maga varrott csimmájában, gyorsan lépdelt s hamar a keresztúthoz tévedt.

Ott találkozott testvéreivel. Mutatták is ki mit kapott szolgálatáért.

Testvérei arannyal, ezüsttel dicsekedtek míg ő három mandulát tett le.

– Mit tettél, hol jártál? Így haza ne merj jönni, atyánk szomorúságára!- mondották testvérei.

Gonoszkodjatok csak. Becsületes, sok munkával kerestem, s suszter apó teljes szívből fizetett nekem.

Palkó, elbújdosott, s időt várt, majd mikor megéhezett feltörte az első magot. Szikrázó fényáradat, egy esztena juh mászott ki belőle. Egy juhval rögtönibe jól is lakott.

Egyszeriben elfelejtette szomorúságát, éhségét, fáradtságát s elindult haza atyjához.

Hosszú út állt előtte, eszébe jutott hát másik magja, megtörte s egy világszép  lyeányka szállott ki belőle. Vót annak hat ökrös fogattyja, arany szelencéje és királyi atyjától örökölt birodalma.

Palkó úgy megörvendett, hogy harmadik magját a közelgő kút fenekére ejtette, de már ez sem keserítette.

Hazaért atyjához, mutatja is jussát.

            Két bátyja, furcsállotta, írigykedte, álmélkodta, hogy lehet ez, hiszen mikor elváltak öccsüknek csupán három magja vót.

-Úgye, mondtam én nektek, hogy azt tiszta szívből adták? Abból a három magból kettőt feltörtem, abból lett az esztena juhom és emígyen szépséges feleségem.

-S a harmadikkal mi lett, kérdezték tőle:

Kútba esett örömömben.

Ej, te legény- s hát elindultak, hogy a harmadik mag helyére bukkanjanak.

                        Palkó, s atyja, s a világ szép lyeány még talán ma is boldogan élnek, s az esztena juhot fejik elégedetten.

Nagyanyó itt megállt, nem mesélt tovább.

Láttuk, arcán lepergő könnycsepp hullott, de mégis oly szelíden mosolygott.

Körülötte ültünk vagy tizennyolcan, s legbölcsebb nénénk így szólott:

-Nagyanyó- ez a mandulafa abból a harmadik magból való?

Kút mélyében gyökeret vert, s napfény hívogató szavára terebélyes magasságba épp ide nőt?

-Csak bólintott.

-Palkó a nagyapó vót:

-Csak csendben bólintott.

-A világszép lyeány te vagy nagyanyó?

Én bizony!

Pin It on Pinterest

Share This