Hadnagy Iringó (8 éves): Péterke és barátai – legválasztékosabb mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jó, belévaló legénke. Járta a határt naphosszat, hegyre fel, völgybe bé, tisztáson át, sötét erdőn keresztül, Napba kacagó, Holdfénnyel szaladó, fecskékkel csacsogó, virgonc gyerek volt. Ismerte ő az ég lakóit, a fenyvesek állatait, a barlangok álomszuszék medveit. Jó barát volt ő mindenkivel.

Egyszer egy szép nyári napot, amint éppen a hangyák szorgos munkáját figyelte, Madár repült a vállára. Péterke és Madár jó barátok voltak a tél óta, mert  a télen, amikor Cirmos leverte Madár fészkét, Péterke segítette ki a bajból.

-Hahó Madár, mi hír jár?

-Csip, csip, Péterke, nagy hír járja! Beteg Kornélia, tudod, a király lánya… Látnád, hogy tekereg az orvosok sora! De mi haszna a sok orvosságnak, okát senki nem tudja bajának.

-Talán a feje fáj vagy a háta szúrja, vagy a szívét bánat nyomja?

-Nem tudom, nem láttam, pedig sokszor csipegetek a királyi udvarban. A  sok nagytudós orvos után kész lakoma a király udvara. Gyere velem, megmutatom!

Azzal elindultak együtt a király udvarába. Nem esett mesze Péterke falujától,épp az erdő túlsó részén volt. Amint  az erdő szélére értek, Róka-Móka jött velük szembe, Péterke régi barárja. Jó barátok voltak már az ősz óta, mikor Péterke egy rozsdás csapdából szabadította ki Róka –Móka lábát.

-Hahó, Róka-Móka!Nagyot nőttél tél óta. Gyere velünk te is a kiráy udvárába!

-Újabb kalandra hívtok? Hát én veletek tartok!

 Hárman mentek tovább, az erdőn át, mikor recsegést-ropogást hallottak a málnásból:

               -Péter fiam, merre jársz? Csaknem megint szólni jösz, hogy itt a vadász? Hajaja, én már itt sem vagyok, minden málnát itthagyok!!!!

              – Dehogy Medve, megyünk a király városába. Beteg a király lánya, megyünk látogatóba.Viszünk neki madárdalt, rókahuncutságot és medvenyalánkásgot, ha te is velünk jösz.

              – Persze,induljunk mielőtt leszáll az este!

  Most mar négyen mentek  tovább,  ki is értek az erdőből,  hamarosan el is érték a kiraly városát  be is mentek egyenesen a kiráy palotájába. A sok orvostól csak a palota tornya látszott ki. Hamarosan jelentették a királynak, hogy látogatói érkeztek Kornéliának. A király meglepetésében azt sem tudta merre legyen, mikor Péterke az állatokkal belépett az ajtón. De nem úgy Kornélia, aki kíváncsian ült fel az ágyában a szokatlan madárdal hallatára. Aztán nagyot kacagott ahogyan Róka-Móka bukfencezett előre meg hátra, majd végül elvette a kosár málnát Medvétől és átnyújtotta a királylánynak.

           -Hát ti mi járatban vagytok errefelé?-kérdezte amúlva a király?

           -Felséges királyom, mi nem vagyunk orvosok, csak jöttünk meglátogatni Kornéliát, mert hallottuk hírét.  S szívesen sétálnánk vele a kertben, ha betegsége engedi.

Mi tagadás, a király furcsálta a szokatlan látogatást, de látván lánya jobb kedvét engedett a kérésnek.

Amint kiértek a királyi udvarba, Madár szárnyaira kapta Kornéliát és felrepült vele a magas égbe. Megmutatta neki az első napsugarat, a szivárvány gyönyörű fényét, a szellő illatát, a pompás naplementét, a kéklő eget és a bársonyos éjszakát, azzal visszarepültek barátaikhoz. Róka –Móka a mezőre vitte, belestek az odúkba, a rókalyukba, megnézték a hangyákat, a tücsköket, mindeféle bogarakat, majd megtanították Kornéliát bukfencezni, fürgén szaladni majd fűben heverni. Most Medve következett, aki hátára vette és hosszú sétát tett vele az erdőbe. Majd a barlangba érve, megmutatta a cseppköveket, a fénylő vízcseppeket és a  forrásokat. Majd selymes puha mohára   ültek mind az ötön s vidám kacagtak a lemenő napba. Nyoma sem volt már semmi betegségenk, csak Kornélia szomorúsága lopakodott elő a zárt királyi udvar gondolatatára, ahová ismét vissza kellett tértnie.

  • De kár, hogy minden nap nem lehetek veletek, mondta szomorúan Kornélia, amikor visszaértek a király udvarába. A kastélyban minden olyan egyforma, még a napot sem láthatom! Gyertek el máskor is, és látogassatok meg, kérte őket Kornélia, akkor újból kijöhetek ebbe a csodálatos világba!

Péterke és barátai elköszöntök illedelmesen Kornéliától, nem egészen értették a királylány szavait, hiszen ők minden nap együtt voltak a természetben, de sajnálták, hogy el kellett válniuk tőle, mivel nagyon jól mulattak azon a napon.

Amint hazaért, Kornélia kérleni kezdte édesapját:

            -Édesapám, többé egyetlen orvosra nincs szükségük, csupán Péterke, Madár, Róka-Móka és Medve barátságára!

Persze, hogy belegyezett a király, hogyne egyezett volna, azonnal hívatta az udvarába a hazafelé tartó csapatot, és lelkére kötötte Péterkének, hogy máskor is jöjjenek el a királylányhoz mókázni aki megtanulta, hogy a természetnél csodálatosabb palota nincs ezen a kerek világon.

Kategória: gyerekmesék | A közvetlen link.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.