Turzai Zoltán (10 éves): A szegény legény és a tekergő ösvény – legszeretettelibb mese

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az üveghegyen innen vagy túl, már pontosan nem is tudom, volt egyszer egy szegény legény. Az a szegény legény  látástól vakulásig dolgozott minden áldott nap, hogy  a  mindennapi betevő falatját megkeresse, de nem panaszkodott, mindig vidám volt.            Egyszer aztán mit  gondolt, mit nem, eldöntötte, hogy elmegy világgá. Nem volt kitől elköszönjön, mert a szülei már rég meghaltak, testvére és rokona sem volt. Hamuba sült pogácsát sem csomagolt  neki az útra senki, de gondolta, a jó Isten gondját viseli majd.

 Ment, mendegélt, hosszú utat megtett már, s egyszer csak  beért egy sűrű erdőbe. Sűrű is volt és sötét is ez az erdő, de a legény csak ment, bandukolt tovább.

Hirtelen valami fura hangot hallott a közelből.  Nézett jobbra is, balra is, le is, fel is, de senkit sem látott.

-Hahó, van itt valaki?- kérdezte a legény.

-Sssssssssz, itt vagyok a fa odvába besssssszorulva, te legény.- sziszegte fájdalmasan  a kígyó. Segíts innen kijutnom, meglásd, meghálálom!

Pár pillanatig törte a fejét a legény. Jó szíve volt, az igaz, de azért kicsit félt is a kígyótól, hogyne félt volna. De aztán  egy pillanat alatt szabadon engedte .

 –  Hová mésssssz te legény?

 –  Világgá …

 –  Ugyan miért?-érdeklődött a kígyó.

 –  Szerencsét próbálni.

 –  Jó sssssszíved van, kisegítettél a bajból, hát adok neked egy sssssszerencse medált, ami teljesíti majd egy kívánságodat.

Megköszönte a legény, s ment tovább. Hát amint mendegélt, egyszer cask az erdő közepében egy jobbra-balra tekergő keskeny ösvényt pillantott meg. S nem volt elég, hogy kígyó módjára tekergőzött ez az ösvény, amin elindut a fiú, mert persze kíváncsi is volt, egyszer csak kétfelé vált: egyik felén kristálytiszta víz csörgedezett, másik felén csodálatos virágok  illatoztak. Merre induljon, ez volt a nagy kérdés.

 Az ösvény alján egy béka lapult, s így szólt :

            – Ha fogsz nekem egy aranyszúnyogot, akkor megmondom, hogy merre menj. Egyik út a pokolba vezet, másik, ha megőrzöd a józan eszed, bodoggá tehet.

A legény  szívesen fogott volna szúnyogot, nem is egyet, többet is, de aranyszúnyogot sehol sem látott. Már majdnem átlépett a békán, s folytatta volna  a tekergő ösvény valamelyik oldalán az utat, de akkor eszébe jutott a medál, amit a kígyótól kapott. Csavart egyet rajta, s azt kívánta, hogy teremjen a béka előtt egy aranyszúnyog. Halljatok csudát, egy szempillantás alatt úgy is lett. A béka egyből bekapta  a szúnyogot és így szólt:

–  Menj jobbra, és járj nyitott szemmel. Légy okos, s meglátod, minden rendben lesz.

A legény megköszönte az útbaigazítást és továbbment a tekergő ösvény jobb oldalán. Közben erősen  megszomjazott, és odament egy kúthoz. Látta , hogy vergődik benne  egy madárka, éppen akkor esett bele, hát  a vederrel gyorsan kihúzta. A madár hálás volt, mert megmentette az életét, adott neki egy tollat, és azt mondta  :

            –  Ha szükséged van rám,  csak fújd meg  és máris ott leszek.

A legény megköszönte és tekergőzött tovább az ösvényen. Ment, mendegélt, de már nagyon lassacskán, mert napok óta vándorolt, semmit sem evett, az ereje is már fogytán volt, s egyszer csak  odaért egy kastélyhoz. Bement, mert beengedték az őrök,és azt kérdezte a király :

 – Mi járatban vagy te legény ?

 – Felséges királyom, életem halálom kezedbe ajánlom, elindultam szerencsét próbálni.

 – Éppen jókor érkeztél, te legény! A háromfejű sárkány a környéken ólálkodik, s elrabolja birodalmamból a gyermekeket. Bárki fia légy is, ha legyőzöd a háromfejű sárkányt, neked adom a lányomat és fele királyságomat . Azt azért tudnod kell, toldotta meg a király, hogy már sok apa szembeszállt vele, de egyik sem került vissza életben , így hát jól gondold meg!

-Sok veszítenivalóm nincs, hát megpróbálom, gondolta a legény, s azzal indult is megkeresni a szörnyeteget.

Nem kellett sokáig mennie a tekergő ösvényen, mert már messziről meghallotta a sárkány félelmetes bődülését. A sárkánybarlang előtt megállt.

-Bújj elő, te szívszomorító gyermekrabló!- kiabálta a legény. Most ütött az utolsó órád!

-Ha, ha, ha, cammogott ki hasát fogvaa nevetéstől  a három fejű. Már kilencvenkilenc áldozatom volt, te leszel a századik! De jókor jöttél, éppen vívnivaló kedvem van.

Harcolni kezdtek. Erős volt a legény, de nála sokkal erősebb a sárkány. Úgy odavágta a legényt, hogy térdig süllyedt a földbe. Kikászálódott nagy nehezen, de akkor a sárkány megragadta, s derékig a földbe sújtotta. Ekkor jutott eszébe a madártoll. Elővette,s abban a pillanatban egy egész madársereg jelent meg. Voltak ott héják, sólymok, sasok. Nekitámadtak a sárkánynak, csípkedték, karmolták. Közben a legény előkapta a kardját, amiről el is felejtettem szólni, de most mondom, hogy a királytól kapta, összeszedte a maradék erejét, s egy csapással levágta a sárkány mindhárom fejét.

Volt nagy öröm a királyságban, mikor a legény visszatért a sárkányfejekkel. Örültek az anyák, apák, örült a király, de talán még jobban a királykisasszony. Még akkor megszerette a legényt, amikor a kapuban megpillantotta. Hét nap és hét éjszaka tartott a  lakodalom,   s a fél királysággal a király még  a tekergő ösvény jobb oldalát  is a fiataloknak  ajándékozta.

   Így volt, igaz volt, mese volt.

Kategória: gyerekmesék | A közvetlen link.

10 hozzászólás a(z) Turzai Zoltán (10 éves): A szegény legény és a tekergő ösvény – legszeretettelibb mese bejegyzéshez

  1. Turzai Timea szerint:

    Tetszik!! Buszke vagyok!!!! :-)

  2. Turzai Sandor szerint:

    ugyes!

  3. Pintyő szerint:

    Szia. Nagyon ügyes vagy kicsi szomszéd, gyönyörűen fogalmazol.
    Csak így tovább.

  4. Rózsa Ibolya szerint:

    Gratulálok! Nagyon jó kis mese! 😉😊

  5. Borbándi Zsuzsanna szerint:

    Nagyon ügyes Zoltán, mégtöbb mesét! :)

  6. Bartha Ildiko szerint:

    Nagyon ugyes vagy!szep kis mese!

  7. Kiss Erika szerint:

    Nagyon ügyes!

  8. Nagy János szerint:

    Nagyon ügyes csak így tovább sok sikert kívánunk!

  9. Nagy Éva szerint:

    Dávidkáéknak is nagyon tetszet.Ügyes vagy.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.