Hol volt, hol nem volt, kerek erdő közepében, tekergő ösvény közelében, volt egyszer egy kastély. Ebben a kastélyban lakott egy jóképű, jószívű királyfi.Egyszer ez a királyfi azt mondta az apjának:
- Apám, te folyton csak sírsz! Mi ennek az oka? Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy megtudjam!
- Ó, kisfiam! Ha kíváncsi vagy, elmondom: Volt neked valamikor egy lánytestvéred. Egy nap megparancsoltam neki, hogy menjen hozzá a szomszéd királyság hercegéhez, aki, nem mellesleg, kőgazdag volt. Csakhogy, ez a jelölt rettentően csúnya volt. A testvéred azt mondta, hogy: „Nem!”. Mérgemben béka-átkot szórtam rá. Azon nyomban azzá is változott és elugrált. Nagyon szégyellem amit tettem, ezért sírok egyfolytában.
- Hát, ha csak ez a gond, megkeresem neked!
A jószívű királyfi útnak indult. Addig mendegélt a kerek erdő közepében, míg rátalált a tekergő ösvényre. Már nagyon fáradt volt, így hát lefeküdt. Amikor felébredt, egy csodás réten találta magát. Roppant furcsának találta az egészet. Utána nézett, hogy mi történhetett, mikor észrevette, hogy a tekergő ösvény mocorog, mozog ide-oda. Tehát, egy varázs-tekergő ösvényen hajtotta álomra a fejét, ami erre a rétre gurította.
A királyfi nagyon meglepődött. Nem akart hinni a tapasztalatának. Végül megszólította, elvégre varázsösvény!
- Ó, ha tudnál segíteni!
- Miben?
- Te tudsz beszélni is?
- Hát persze!
- Szóval: Volt egy lánytestvérem, akit apám hozzá akart adni egy gazdag, de csúnya herceghez, de ő nemet mondott. Apám mérgében békává változtatta. Őt keresem most.
- Békává, azt mondod. Azt hiszem, tudok segíteni. A szomorúság tavánál megtalálhatod. Gyere, ülj fel rám, eltekergőzök veled odáig. Ha segítségre lesz szükséged, megtalálsz.
- Köszönöm! Már itt is vagyunk? De, itt annyi béka van, honnan tudjam, melyik a testvérem?
- A testvéred tud beszélni. Ha beszélsz a békákhoz, a testvéred fogja érteni.
- Jó ötlet!
Az ösvénytől kapott furulya sípjával összeterelte a békákat és elmondta nekik a történetet.
Hirtelen ott termett egy béka, és megszólalt emberi hangon:
- Öcsi, én vagyok! Úgy szabadíthatsz meg, ha egy boldog könnycseppet hozol apámtól. Siess, mert ha teliholdig nem érsz ide, örökké ilyen maradok.
A királyfi a tekergő ösvény segítségével gyorsan hazaért. Elmesélte apjának, hogy megtalálta a lányt. A király, örömében öröm-könnyeket hullatott. Összegyűjtötte ezeket és gyorsan indult vissza, mert szorította az idő.
- Tessék, idd meg gyorsan!
- Köszönöm! Épp időben!
Miután megitta, egy szempillantás alatt vissza változott gyönyörűséges királykis-asszonnyá. Boldogan mentek haza a tekergő ösvényen. Volt mit meséljenek egymásnak!
Az öreg király, mikor viszont látta őket, olyan boldog lett, hogy csak nevetett.
Kacagásának hangja még most is csiklandozza a tekergő ösvényt, aki, e miatt még tekervényesebben tekereg. Ha nem így lenne, az én mesém is tovább zengene!